1. Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. (1 Krón. 16:41) 2. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen. (Jak. 3:2) 3. Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott. 4. Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel: 5. Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok. (Zsolt. 90:12) 6. Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela. (Zsolt. 144:4) 7. Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra + gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat! (1 Kor. 7:31;Zsolt. 49:11;Luk. 12:20) 8. Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam. 9. Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává! 10. Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted. (Jób. 39:37) 11. Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én. (Zsolt. 38:4;Zsolt. 38:5) 12. Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela. 13. Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm. 14. Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!