1. És felele a témáni Elifáz, és monda: 2. Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben? 3. Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted; (Ésa. 53:3) 4. A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted; 5. Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz! 6. Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége? (Jób. 1:8;Jób. 2:10) 7. Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak? 8. A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak. (Péld. 22:8;Hós. 10:13;Hós. 10:14) 9. Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak. (Ésa. 11:4;2 Thess. 2:8) 10. Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek. 11. Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek. 12. Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet. 13. Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket. 14. Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat. 15. Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék. 16. Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék: 17. Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember? (Jób. 35:2;Zsolt. 130:3) 18. Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát: 19. Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?! 20. Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre. 21. Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül? (Zsolt. 49:11)