SZENT BIBLIA Károli Gáspár fordítása
ZSOLTÁROK KÖNYVE
4. fejezet
1. Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára.
2. Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat! (Zsolt. 5:2)
3. Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.
4. Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok! (Zsolt. 2:6; 1 Sám. 13:14; 1 Sám. 16:1; 1 Sám. 16:13)
5. Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela. (Eféz. 4:26)
6. Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban. (Zsolt. 51:21)
7. Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram! (4 Móz. 6:24; 4 Móz. 6:26)
8. Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk.
9. Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. (Zsolt. 3:6)