1. Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a + Lélektől a pusztába (Mát. 3:16;Mát. 4:1;Mát. 4:11) 2. Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék. 3. És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré. 4. Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével. (5 Móz. 8:3) 5. Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban, 6. És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom; 7. Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz. 8. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. (5 Móz. 6:13) 9. Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét; 10. Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged; 11. És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kőbe. (Zsolt. 91:11;Zsolt. 91:12) 12. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet. (5 Móz. 6:16) 13. És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre. 14. Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken. (Mát. 4:11;Mát. 4:13) 15. És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől. 16. És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni. 17. És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva: 18. Az Úrnak lelke van és rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, 19. Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. (Ésa. 61:1;Ésa. 61:2;Ésa. 42:6;Ésa. 42:7) 20. És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve. 21. Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra. 22. És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez? 23. És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te + hazádban is cselekedd meg azokat. (Mát. 4:13;Márk. 1:21;Márk. 1:25) 24. Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában. (Mát. 13:57) 25. És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt; 26. Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz. (1 Kir. 17:9;1 Kir. 17:10;1 Kir. 17:16) 27. És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából való Naámán. (2 Kir. 5:9;2 Kir. 5:10;2 Kir. 5:14) 28. És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották. 29. És felkelvén, kiűzék őt a városon kívül és vivék őt annak a hegynek szélére, a melyen az ő városuk épült, hogy onnen letaszítsák. 30. Ő azonban közöttük átmenve, eltávozék. 31. És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat szombatnapokon. 32. És csodálkozának az ő tudományán, mert beszéde hatalmas vala. (Mát. 7:29) 33. És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi lélektől megszállt ember, a ki fennhangon kiálta, (Márk. 1:23;Márk. 1:24) 34. Mondván: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje! 35. És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberből! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belőle, és nem árta néki semmit. 36. És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolg ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és kimennek? 37. És elterjede a hír ő felőle a környék minden helyén. 38. Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érette. (Mát. 8:14;Mát. 8:15) 39. És Jézus mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá őt; és ő azonnal felkelvén, szolgála nékik. 40. A nap lementével pedig, mindenek, a kiknek különféle betegeik valának, ő hozzá vivék azokat; ő pedig mindegyikőjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá őket. 41. Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedé őket szólani, mivelhogy tudták, + hogy ő a Krisztus. (Márk. 1:24;Márk. 1:25;Mát. 26:63;Mát. 26:64) 42. A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne; de a sokaság felkeresé őt, és hozzámenének, és tartóztaták őt, hogy ne menjen el tőlök. (Márk. 1:35;Márk. 1:38) 43. Ő pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát; mert azért küldettem. (Ésa. 61:1) 44. És prédikál vala Galilea zsinagógáiban.