1. Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János, (Ján. 3:22;Ján. 3:26) 2. (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,) 3. Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába. 4. Samárián kell vala pedig általmennie. (1 Kir. 16:24) 5. Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek (1 Móz. 33:19;1 Móz. 48:22;Józs. 24:32) 6. Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leült a forráshoz. Mintegy hat óra vala. 7. Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom! 8. Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. 9. Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal. (Luk. 9:52;Luk. 9:53) 10. Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet. (Ján. 4:26;Ján. 7:37;Ján. 7:39;Ésa. 12:3) 11. Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet? 12. Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is? 13. Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: 14. Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek + kútfeje lesz ő benne. (Ján. 6:35;Ján. 7:38;Ján. 7:39) 15. Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni! 16. Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide! 17. Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem; 18. Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad. 19. Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy. (Ján. 6:14;Luk. 7:16;Luk. 24:19) 20. A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell. (5 Móz. 12:5;5 Móz. 12:11;1 Kir. 9:3;2 Krón. 7:12) 21. Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. 22. Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az idvesség + a zsidók közül támadt. (2 Kir. 17:29;Ésa. 2:3;Róm. 3:2;Róm. 9:4) 23. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. 24. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. 25. Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent. 26. Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek. (Ján. 9:37) 27. Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele? 28. Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek: 29. Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus? 30. Kimenének azért a városból, és hozzá menének. 31. Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél! 32. Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok. 33. Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni? 34. Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem. (Ján. 17:4;Ésa. 61:1;Ésa. 61:3) 35. Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. (Mát. 9:37;Luk. 10:2) 36. És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. 37. Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató. 38. Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok. 39. Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem. (Ján. 4:29) 40. A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig. 41. És sokkal többen hivének a maga beszédéért, 42. És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus. 43. Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába. 44. Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában. (Mát. 13:57;Márk. 6:4;Luk. 4:24) 45. Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre. 46. Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala. (Ján. 1:2;Ján. 1:11) 47. Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala. 48. Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. (Ján. 2:18;1 Kor. 1:22) 49. Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal. 50. Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment. 51. A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él. 52. Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz; 53. Megérté azért az atya, hogy abban az órában, amelyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe. 54. Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.