PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT ELSŐ LEVELE
4. fejezet
1. Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak + sáfárait. (Mát. 16:19;Kol. 1:25;2 Kor. 4:5;Mát. 28:19;Mát. 28:20) 2. A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék. (Luk. 12:42;Zsid. 3:5) 3. Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat. 4. Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az Úr + az. (2 Móz. 34:7;1 Ján. 3:21;Zsolt. 35:24) 5. Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, a ki egyrészt világra hozza + a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete. (Mát. 7:1;Préd. 12:16;2 Kor. 5:10;2 Kor. 10:18) 6. Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette a mi írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen. (Péld. 3:7;Róm. 12:3;1 Kor. 3:18) 7. Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna? (Ján. 3:27;Róm. 12:6;1 Pét. 4:10;Jak. 1:17;1 Krón. 29:14) 8. Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk. (Jel. 3:17) 9. Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert + látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek. (Zsolt. 44:23;Róm. 8:36;Zsid. 10:33) 10. Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti dicsőségesek, mi pedig gyalázatosak. (1 Kor. 3:18;2 Kor. 13:9) 11. Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, + bujdosunk is, (2 Kor. 11:27;Csel. 23:2;2 Kor. 4:8;2 Kor. 4:9) 12. Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, + jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük; (1 Kor. 9:15;Csel. 18:3;Csel. 20:34;1 Thess. 2:9;2 Thess. 3:8;Róm. 12:14;Mát. 5:44;Zsolt. 109:28) 13. Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig. 14. Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek. (1 Thess. 2:11) 15. Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által. (1 Kor. 3:6) 16. Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim. (1 Kor. 11:1;Fil. 3:17) 17. Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hű fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok. (1 Tim. 1:2;2 Tim. 1:2) 18. De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek. 19. Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az úr akarándja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét. (Csel. 18:21;Zsid. 6:3;Jak. 4:15) 20. Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben. (1 Kor. 2:1;1 Kor. 2:4;1 Kor. 2:5;Luk. 17:20) 21. Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek lelkével? (2 Kor. 10:2;2 Kor. 10:6;2 Kor. 10:9;2 Kor. 10:11)