PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT MÁSODIK LEVELE
4. fejezet
1. Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a + kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el; (2 Kor. 3:6;1 Kor. 7:25) 2. Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg + az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. (1 Thess. 2:5;2 Kor. 2:17) 3. Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek: (1 Kor. 1:18) 4. A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe. (Zsid. 1:3;Kol. 1:15) 5. Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus + Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért. (2 Kor. 1:24;1 Kor. 2:2) 6. Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi + szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett. (1 Móz. 1:2;1 Móz. 1:3;2 Pét. 1:19) 7. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól + való. (2 Kor. 5:1;1 Kor. 2:5) 8. Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk + kétségbe; (2 Kor. 1:8;2 Kor. 7:5;1 Kor. 1:11) 9. Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk; (Zsolt. 37:24;Zsolt. 37:33;Mik. 7:7;Mik. 7:9) 10. Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben. (Róm. 8:17;Gal. 6:17) 11. Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben. (Zsolt. 44:23;Róm. 8:36) 12. Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek. (1 Kor. 4:9) 13. Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk; (Zsolt. 116:10) 14. Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek + együtt előállít. (Csel. 3:15;1 Thess. 4:16;1 Thess. 4:17) 15. Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére. (Róm. 5:15) 16. Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal + napról-napra újul. (1 Pét. 4:1;Eféz. 3:16;Róm. 6:6;Kol. 3:10) 17. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök + dicsőséget szerez nékünk; (Zsolt. 30:6;1 Pét. 1:6;Róm. 8:18) 18. Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. (Róm. 8:24;Róm. 8:25)