PÁL APOSTOLNAK A THESSALONIKABELIEKHEZ ÍROTT ELSŐ LEVELE
4. fejezet
1. Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy a szerint, a mint tőlünk tanultátok, mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek: mindinkább gyarapodjatok. (2 Thess. 3:12;2 Kor. 5:20;1 Thess. 2:12;Eféz. 4:1;1 Kor. 15:58) 2. Mert tudjátok, milyen parancsolatokat adtunk néktek az Úr Jézus által. (2 Thess. 3:6) 3. Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; (1 Thess. 4:7;Zsid. 12:14;Eféz. 5:3) 4. Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, (2 Kor. 4:7;1 Sám. 21:5) 5. Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, a kik nem ismerik az Istent; (Róm. 1:24;Eféz. 2:12) 6. Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa valamely dologban az ő atyjafiát: mert bosszút áll az Úr mindezekért, a mint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk. (3 Móz. 19:11;Gal. 5:21) 7. Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten. (1 Thess. 4:3;2 Tim. 1:9;Róm. 12:2) 8. A ki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem az Istent, a ki Szent Lelkét is közlé velünk. (Csel. 5:4;Eféz. 4:30) 9. Az atyafiúi szeretetről pedig nem is szükség írnom néktek: mert titeket Isten maga tanított meg arra, hogy egymást szeressétek; (1 Thess. 1:8;1 Thess. 5:1;1 Ján. 2:27;Ján. 6:45) 10. Sőt gyakoroljátok is azt mindamaz atyafiak iránt, a kik egész Maczedóniában vannak. Kérünk azonban titeket atyámfiai, hogy mindinkább gyarapodjatok; (1 Thess. 1:7;1 Thess. 3:12) 11. És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, a miként rendeltük néktek; (2 Thess. 3:12;2 Thess. 2:9;Eféz. 4:28;Csel. 20:35) 12. Hogy a kívülvalók iránt tisztességesen viselkedjetek, és semmi szükséget ne érezzetek. (Róm. 13:13;Kol. 4:5;1 Tim. 3:7) 13. Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök. (1 Kor. 10:1;1 Kor. 15:18;1 Kor. 15:20;Eféz. 2:12;2 Thess. 2:16) 14. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt. (1 Kor. 6:14;1 Kor. 15:23;Róm. 8:11;Róm. 14:9) 15. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak. (1 Thess. 2:13;1 Kor. 15:23;1 Kor. 15:51) 16. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban; (Mát. 25:31;2 Thess. 1:7;1 Kor. 15:52;1 Kor. 15:23) 17. Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk. (1 Thess. 5:10;Jel. 11:12;Ján. 14:3;Róm. 8:17) 18. Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel. (1 Thess. 5:11)