1. Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék. (Zsid. 3:12;Zsid. 3:19;Márk. 16:16) 2. Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották. (Márk. 16:16) 3. Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte. (Zsolt. 95:11) 4. Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden ő cselekedeteitől. (1 Móz. 2:2) 5. És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba. (Zsid. 3:11) 6. Mivelhogy annakokáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és a kiknek először hirdettetett az evangyéliom, nem mentek be engedetlenség miatt: 7. Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annnyi idő multán, a mint előbb mondva volt. Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket. (Zsolt. 95:7;Zsolt. 95:8) 8. Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról. 9. Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének. 10. Mert a ki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképen Isten is a magáéitól, (1 Móz. 2:2) 11. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék. 12. Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. (Jer. 23:29) 13. És nincsen oly teretmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, a kiről mi beszélünk. (Zsolt. 139:4;Zsolt. 139:11;Zsolt. 139:12) 14. Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, + ragaszkodjunk vallásunkhoz. (Márk. 16:19;Eféz. 1:20;Eféz. 1:22;Mát. 3:17) 15. Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a + bűnt. (Luk. 22:42;Luk. 22:44;Fil. 2:7;Fil. 2:8;1 Ján. 3:5) 16. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül. (Ján. 16:23;Ján. 16:24;Ján. 16:27)