1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. 2. Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. (Zsolt. 38:16) 3. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. (Zsolt. 69:3;Zsolt. 69:15;Zsolt. 69:16) 4. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban. 5. Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és hazugságra vetemedettekhez! 6. Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám. 7. Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és + bűnért való áldozatot sem kívántál. (Zsolt. 51:18;Zsid. 10:5;Zsolt. 50:9;Zsolt. 50:14) 8. Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem, 9. Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van. (Ésa. 51:7;Zsolt. 119:70;Zsolt. 119:80;Zsolt. 119:92) 10. Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod óh Uram! 11. Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben. 12. Te, Uram, ne tartsd vissza tőlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem. 13. Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bűneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem. (Zsolt. 38:5) 14. Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre! (Zsolt. 70:2) 15. Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják. (Zsolt. 70:3) 16. Pusztuljanak el az ő gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé! (Zsolt. 70:4) 17. Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat. (Zsolt. 70:5) 18. Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél! (Zsolt. 70:6)