1. Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek! 2. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért. 3. Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! (Mát. 3:3) 4. Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává. 5. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. (Ésa. 52:10;Luk. 3:6) 6. Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! 7. Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép. (Jób. 14:1;Zsolt. 95:5;Zsolt. 95:6;Zsolt. 103:15;1 Pét. 1:24;1 Pét. 1:25;Jak. 1:10;Jak. 1:11) 8. Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad! 9. Magas hegyre mej fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! 10. Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. (Zak. 9:9;Mát. 21:5;Ésa. 62:2) 11. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti. (Ésa. 66:12;Ezék. 34:12;Ezék. 34:16;Ján. 10:11;1 Móz. 33:13;4 Móz. 11:12) 12. Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe? (Jób. 26:10;Jób. 26:13;Jób. 38:5;Jób. 38:10;Péld. 30:4) 13. Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? (Róm. 11:34;Jób. 11:7;Jób. 28:12;Jób. 28:21;Jób. 28:28;1 Kor. 2:16) 14. Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára? 15. Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl! 16. És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra. (Ésa. 66:1;Zsolt. 50:8) 17. Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalónak tartja. (Ésa. 40:15;Dán. 4:32;Jer. 16:16) 18. És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla? (Csel. 17:29;Zsolt. 89:7;Jer. 51:15;Jer. 51:19) 19. A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá; 20. A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz. (Jer. 10:3;Jer. 10:5) 21. Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait? 22. Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra; (Zsolt. 104:2;Zsolt. 113:5;Zsolt. 113:6;Zak. 12:1) 23. Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja; (Jób. 12:17;Jób. 12:24;Dán. 2:21) 24. Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el: (Ésa. 40:7;Ésa. 40:8;Jób. 8:16;Jób. 8:18) 25. Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. 26. Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen. (1 Móz. 1:3;1 Móz. 1:18;Zsolt. 147:4;Zsolt. 147:5;Jób. 38:31;Jób. 38:37) 27. Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! (Ésa. 27:8;Ésa. 27:9;Ésa. 49:14;Ésa. 49:16;Jób. 27:2) 28. Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! (Zsolt. 90:2;Róm. 11:33;Róm. 11:34) 29. Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. (Zsolt. 68:10;Mát. 11:28) 30. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; 31. De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el! (Zsolt. 103:5;2 Sám. 1:23)