1. Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. (Mát. 12:17;Mát. 12:21;Mát. 3:16;Mát. 3:17) 2. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. 3. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. (Ésa. 69:1;Ésa. 50:4) 4. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. (Ésa. 51:5) 5. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: (Csel. 17:25) 6. Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. (Ésa. 49:6;Jer. 50:5;Luk. 2:32) 7. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. (Luk. 4:48;Ésa. 47:5;Ésa. 49:9) 8. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. (Ésa. 18:11) 9. A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek. (Ésa. 43:19) 10. Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói. (Zsolt. 96:1;Zsolt. 33:3;Zsolt. 40:4;Zsolt. 98:1;Zsolt. 144:9;Zsolt. 149:1) 11. Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak. (Zsolt. 97:1) 12. Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben. 13. Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz. (Ésa. 59:16;Zsolt. 35:1;Zsolt. 35:2;Zsolt. 35:3;2 Móz. 15:3) 14. Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok! 15. Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok. 16. A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom. (Jer. 2:6;Jer. 2:31;Jób. 30:3) 17. Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink! (Zsolt. 97:7) 18. Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok! 19. Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája? (Ezék. 12:2;5 Móz. 32:28) 20. Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall. (Ésa. 6:9;5 Móz. 4:32;5 Móz. 4:36;5 Móz. 29:3;5 Móz. 29:4;Zsolt. 78:1;Zsolt. 105:1;Zsolt. 106:1;Zsolt. 114:1) 21. Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé. (5 Móz. 4:8;5 Móz. 4:32;5 Móz. 5:21;5 Móz. 5:23) 22. De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza! 23. Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután! (Ésa. 42:19;Ésa. 42:25) 24. Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére? 25. Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére! (Ésa. 10:16)