1. Ledől Bél, elesik Nebó, oktalan barmokra kerülnek szobraik, és miket ti hordoztatok, felrakatnak, terhéül a megfáradott állatnak; (Jer. 50:2;Jer. 48:1;Jer. 51:47;Ésa. 45:20) 2. Elesnek, összerogynak együtt, nem menthetik meg a terhet; és ők magok fogságba mennek. 3. Hallgassatok rám, Jákób háza és Izráel házának minden maradéka, a kiket magamra raktam anyátok méhétől fogva, és hordoztalak születésetek óta; (Zsolt. 22:10;Zsolt. 22:11;Zsolt. 71:6;Ésa. 63:9;2 Móz. 19:4;4 Móz. 11:12;5 Móz. 1:31) 4. Vénségtekig én vagyok az, és megőszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom. (5 Móz. 32:10) 5. Kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlővé? És kivel vettek egybe, hogy hasonlók volnánk? (Ésa. 40:18;Ésa. 40:25) 6. Kitöltik az aranyat az erszényből, és ezüstöt mérnek a mértékkel, és ötvöst fogadnak, hogy abból istent csináljon; meghajolnak, leborulnak előtte. 7. Vállukra veszik azt és hordozzák, majd állványára helyezik és veszteg áll, helyéről meg nem mozdul, ha kiáltasz is hozzá, nem felel, nyomorúságodból nem szabadít meg. (Jer. 10:5;Ésa. 45:20) 8. Emlékezzetek meg erről, és legyetek erősek, vegyétek eszetekbe, pártütők! 9. Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos. (5 Móz. 32:7) 10. Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat; (Zsolt. 33:11;Zsid. 6:17) 11. Ki elhívom napkeletről a sast, meszsze földről tanácsom férfiát; nem csak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem! (Ezék. 17:2;Ezék. 17:3;Ezék. 17:12) 12. Hallgassatok reám, kemény szívűek, a kik távol vagytok az igazságtól. 13. Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik, Sionban lesz szabadításom, és Izráelen dicsőségem. (Ésa. 52:6;Jer. 29:10;Jer. 44:28)