1. És visszatéríte engem a ház ajtajához, és ímé, víz jő vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre. (Jóel. 3:18) 2. És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kivül való úton a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól. 3. Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala. (Ezék. 40:3) 4. És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala. 5. És mére még ezeret, s vala olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható. 6. És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján. (Ezék. 47:3;Ezék. 47:4) 7. És mikor visszatértem, ímé, a folyó partján igen sok fa vala mindkét felől. 8. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapáczra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. (Jel. 22:2) 9. És lészen, hogy minden élő állat, a mely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. 10. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől Énegláimig: varsák kivető helye lészen; nemök szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel. 11. Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek. 12. És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló gyümölcs fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelyből + foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók. (Jel. 22:2;Ezék. 47:1) 13. És monda az Úr Isten: Ez a határ, a mely szerint örökségül osszátok el magatok közt a földet Izráel tizenkét törzsöke szerint, Józsefnek két örökséget. (1 Móz. 48:5;1 Móz. 48:6) 14. És vegyétek azt örökségül mindnyájan egyenlően, mivelhogy fölemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom azt, tehát essék néktek az a föld örökségül. (Ezék. 20:2;Ezék. 20:6;2 Móz. 3:8) 15. És ez legyen a föld határa, észak felé a nagy-tengertől, Hetlónon át Sedádnak menve: (4 Móz. 34:7;4 Móz. 34:8) 16. Hamát, Berótha, Szibraim, mely Damaskus határa és Hamát határa közt van, a középső Háser, mely Havrán határán van. (2 Sám. 8:8) 17. Így legyen a határ a tengertől Haczar-Énónig Damaskus határán és azontúl északra, és Hamát határán: ez az északi oldal. (4 Móz. 13:22;Bir. 3:3) 18. És a keleti oldalon: Havrán és Damaskus és Gileád között és Izráel földje között a Jordán legyen; ama határtól a keleti tengerig mérjétek: ez a keleti oldal. 19. És a déli oldalon dél felé: Támártól a versengések vizéig Kádesben, azután a folyó felé a nagy-tengerig: ez a déli oldal dél felé. 20. És a nyugoti oldal: a nagy tenger, ama határtól fogva addig, a hol egyenesen Hamátba menni: ez a nyugoti oldal. 21. És oszszátok el ezt a földet magatok közt Izráel nemzetségei szerint. 22. És legyen, hogy sorsvetéssel oszszátok el azt magatok közt és a jövevények közt, a kik közöttetek lakoznak, a kik közöttetek fiakat nemzettek, és úgy tartsátok őket, mint a ki ott született az Izráel fiai között: veletek együtt sorsvetéssel legyen örökségök Izráel nemzetségei között. 23. És úgy legyen, hogy a mely nemzetséggel lakozik a jövevény, ott adjétok ki az ő örökségét. Ezt mondja az Úr Isten.