SZENT BIBLIA Károli Gáspár fordítása
ZSOLTÁROK KÖNYVE
49. fejezet
1. Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. (1 Krón. 25:1; 1 Krón. 26:1)
2. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
3. Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
4. Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
5. Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet. (Zsolt. 78:2; Mát. 13:35)
6. Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
7. A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek? (Luk. 12:19; Péld. 18:11)
8. Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek. (Zsid. 9:27)
9. Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
10. Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
11. De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat + másoknak hagyják. (Préd. 2:15; Préd. 2:16; Zsolt. 39:7)
12. Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
13. Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak. (Jób. 27:13; Jób. 27:23; Luk. 12:19; Luk. 12:20)
14. Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela.
15. Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Jób. 27:17; Zsolt. 58:13)
16. Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. Szela. (Zsolt. 16:10; Zsolt. 23:4; Zsolt. 71:20; Zsolt. 71:21; Zsolt. 80:13)
17. Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége; (Jób. 27:13; Jób. 27:23)
18. Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána. (1 Tim. 6:7; Jób. 27:17)
19. Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
20. Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
21. Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak. (Zsolt. 32:9; Préd. 3:19)