1. Eljövének pedig Dávidhoz Hebronba Izráelnek minden nemzetségei, és szólának ilyenképen: Ímé mi a te csontodból és testedből valók vagyunk. (2 Sám. 3:17;2 Sám. 3:19;1 Krón. 11:1) 2. Mert ennekelőtte is, mikor Saul uralkodott felettünk, te vezérelted ki s be Izráelt, és az Úr azt mondotta néked: Te legelteted az én népemet, az Izráelt, és te fejedelem leszel Izráel felett. (Zsolt. 78:70;Zsolt. 78:71) 3. Eljövének azért Izráelnek minden vénei a királyhoz Hebronba, és frigyet tőn velek Dávid király Hebronban az Úr előtt, és királylyá kenék Dávidot Izráel felett. (2 Sám. 2:4;2 Sám. 2:7) 4. Harmincz esztendős vala Dávid, mikor uralkodni kezde, és negyven esztendeig uralkodék. 5. Hebronban uralkodék a Júda nemzetségén hét esztendeig és hat hónapig; és Jeruzsálemben uralkodék harminczhárom esztendeig az egész Izráel és Júda nemzetségein. (2 Sám. 2:4;2 Sám. 2:7;1 Kir. 2:11) 6. Felméne pedig a király és az ő népe Jeruzsálembe a Jebuzeusok ellen, kik azt a földet lakják vala, ők azonban azt mondák Dávidnak: Nem jössz ide be, hanem a sánták és vakok elűznek téged! melylyel azt jelenték: Nem jő ide be Dávid. (Csel. 7:45) 7. Bevevé mindazáltal Dávid a Sion várát, és az immár a Dávid városa. (2 Sám. 5:9;2 Sám. 6:12) 8. Mert azt mondá Dávid ama napon: Mindenki, a ki vágja a Jebuzeusokat, menjen fel a csatornához és vágja ott a sántákat és a vakokat, a kiket + gyűlöl a Dávid lelke. Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a házba! (1 Krón. 11:6;2 Sám. 5:6) 9. És lakozék Dávid abban a várban, és nevezé azt Dávid városának; és megépíté Dávid köröskörül, Millótól fogva befelé. (2 Sám. 5:7;2 Krón. 11:6;2 Krón. 11:7) 10. Dávid pedig folytonosan emelkedék és növekedék, mert az Úr, a Seregeknek Istene vala ő vele. (2 Sám. 3:1) 11. Követeket külde pedig Hirám, Tirusnak királya Dávidhoz, és czédrusfákat is, ácsmestereket és kőmíveseket, és építének házat Dávidnak. (1 Krón. 14:1) 12. És belátta Dávid, hogy az Úr megerősítette őt az Izráel felett való királyságában, és hogy felmagasztalta az ő királyságát az ő népéért, Izráelért. 13. Vőn pedig még magának Dávid ágyasokat, és + feleségeket Jeruzsálemből, minekutána Hebronból oda ment; és lőnek még Dávidnak fiai és leányai. (1 Krón. 3:1;1 Krón. 3:9;5 Móz. 17:17) 14. És ezek a nevei azoknak, a kik Jeruzsálemben születtek: Sammua, Sóbáb, Nátán, Salamon, (1 Krón. 3:5;1 Krón. 3:9) 15. Ibhár, Elisua, Néfeg, Jáfia, 16. Elisáma, Eljada és Elifélet. 17. Mikor pedig a Filiszteusok meghallották, hogy királylyá kenték Dávidot az Izráelen; felkelének mind a Filiszteusok, hogy Dávidot megkeressék; melyet megértvén Dávid, aláméne az erősségbe. (1 Krón. 14:8) 18. A Filiszteusok pedig elérkezének és elszéledének a Réfaim völgyében. 19. Megkérdé azért Dávid az Urat ilyen szóval: Elmenjek-é a Filiszteusok ellen? Kezembe adod-é őket? Felele az Úr Dávidnak: Menj el, mert kétség nélkül kezedbe adom a Filiszteusokat. (1 Sám. 30:8) 20. Elérkezék azért Dávid Baál Perázimba, és megveré ott őket Dávid, és monda: Szétszórta az Úr ellenségimet előttem, mint a víz szokott eloszlani; azért nevezé azt a helyet Baál Perázimnak. 21. És ott hagyák az ő bálványaikat, melyeket felszedének Dávid és az ő szolgái. (1 Krón. 14:12;2 Móz. 23:24;4 Móz. 32:20;5 Móz. 7:25) 22. Azután ismét feljövének a Filiszteusok, és elszéledének a Réfaim völgyében. 23. Megkérdé azért Dávid az Urat, ki ezt felelé: Ne menj most reájok; hanem kerülj a hátuk mögé és a szederfák ellenében támadd meg őket. 24. És mikor a szederfák tetején indulásnak zaját fogod hallani, akkor indulj meg, mert akkor kimegy te előtted az Úr, hogy megverje a Filiszteusok táborát. (2 Kir. 7:6;2 Kir. 7:7) 25. És úgy cselekedék Dávid, a mint megparancsolta vala néki az Úr: és vágta a Filiszteusokat Gibeától fogva, mind addig, míg + Gézerbe mennél. (2 Sám. 5:20;2 Sám. 3:18;Józs. 16:10)