1. Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz? 2. Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el. 3. Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát. (Zsolt. 37:35;Zsolt. 37:36) 4. Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket. 5. A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el. 6. Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság! 7. Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái. (Jób. 7:16) 8. Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet. (Jób. 2:10) 9. A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen. (Jób. 9:10;Zsolt. 72:18;Róm. 11:33) 10. A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát. (Zsolt. 135:7) 11. Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa. (1 Sám. 2:7;1 Sám. 2:8) 12. A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék. (Nehem. 4:15;Zsolt. 33:10;Ésa. 8:10) 13. A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi. 14. Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka. (5 Móz. 28:29) 15. A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt; (Zsolt. 52:4;Zsolt. 52:7) 16. Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját. (Zsolt. 63:12;Ésa. 52:15) 17. Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad! (Péld. 3:11;Péld. 3:12;Jak. 1:2) 18. Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. (5 Móz. 32:39) 19. Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged. (Zsolt. 91:13;Péld. 24:16) 20. Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől. 21. A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik. (Zsolt. 52:4;Zsolt. 52:7) 22. A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól + sem félsz. (Zsolt. 34:11;Zsolt. 91:13) 23. Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled. (Hós. 2:17) 24. Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt. 25. Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű. (Jób. 42:11;Jób. 42:17;Zsolt. 127:3;Zsolt. 127:4) 26. Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona. 27. Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak. (Jób. 3:1;Jób. 3:26;Jób. 2:10)