1. Az éneklőmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára. 2. Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat! (Zsolt. 4:2;Zsolt. 17:1) 3. Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom! 4. Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok. (Zsolt. 59:17) 5. Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz. (Róm. 1:8;Zsolt. 34:17;Mát. 7:22;Mát. 7:23) 6. Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek, gyűlölsz te minden bűnt cselekedőt. (Zsolt. 1:5;Zsolt. 11:5;Jób. 13:16) 7. Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr. (Zsolt. 9:6;Csel. 5:3;Csel. 5:8;Csel. 5:10) 8. Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben. (2 Sám. 6:17) 9. Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd előttem a te útadat! (Zsolt. 27:11) 10. Mert nincsen az ő szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvökkel hizelkednek. (Róm. 3:13;Róm. 3:14) 11. Kárhoztasd őke, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el őket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened. 12. És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet. (Dán. 3:28;Zsolt. 68:3) 13. Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal. (Zsolt. 3:3)