PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT MÁSODIK LEVELE
5. fejezet
1. Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké + való házunk a mennyben. (Jób. 4:19;2 Pét. 1:13;2 Pét. 1:14;Ján. 14:2;Zsid. 11:10) 2. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; (Róm. 8:23) 3. Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! 4. Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet. (1 Kor. 15:53;1 Kor. 15:54) 5. A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Lélek zálogát is adta minékünk. (2 Kor. 1:22;Róm. 8:16;Róm. 8:23;Eféz. 1:13;Eféz. 1:14) 6. Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól. (1 Krón. 29:15;Zsolt. 39:13) 7. (Mert hitben járunk, nem látásban +); (Zsid. 11:1;1 Kor. 13:12) 8. Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz. (Fil. 1:23) 9. Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk. (Zsolt. 39:13) 10. Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék + a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt. (Csel. 17:31;Róm. 2:6;Róm. 14:10;Jób. 34:11;Préd. 12:16) 11. Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, + Isten előtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek előtt is nyilván vagyunk. (Jób. 31:23;Mát. 25:31;Mát. 25:46;Júd. 1:23) 12. Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való + dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek. (2 Kor. 3:1;Gal. 6:12) 13. Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van az. (2 Kor. 11:16;2 Kor. 11:17) 14. Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket, (1 Tim. 2:6;Róm. 8:35;Róm. 8:39) 15. Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért + halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott. (Zsid. 2:9;1 Tim. 2:6;Róm. 14:7;Róm. 14:9;Gal. 2:20) 16. Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük. 17. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek + elmúltak, ímé, újjá lett minden. (Róm. 8:1;Róm. 8:10;Ésa. 43:19) 18. Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; (Róm. 5:10;Kol. 1:20) 19. Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét. (Róm. 3:24;Róm. 3:25) 20. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. (Ésa. 52:7;Agge. 1:13;1 Kor. 4:1) 21. Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette + értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne. (1 Pét. 2:22;1 Pét. 2:24;Ésa. 53:9;Róm. 8:3;Gal. 3:13;Kol. 1:14;Eféz. 1:6;Eféz. 1:7;Fil. 3:9)