1. És szólítá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Hallgasd meg Izráel a rendeléseket és a végzéseket, a melyeket elmondok én ma fületek hallására, és tanuljátok meg azokat, és ügyeljetek azokra, megcselekedvén azokat! 1. És szólítá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Hallgasd meg Izráel a rendeléseket és a végzéseket, a melyeket elmondok én ma fületek hallására, és tanuljátok meg azokat, és ügyeljetek azokra, megcselekedvén azokat! 2. Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben. (2 Móz. 19:5) 2. Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben. (2 Móz. 19:5) 3. Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mi velünk, a kik íme itt vagyunk e mai napon mindnyájan és élünk. 3. Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mi velünk, a kik íme itt vagyunk e mai napon mindnyájan és élünk. 4. Színről színre szólott veletek az Úr a hegyen, a tűz közepéből. 4. Színről színre szólott veletek az Úr a hegyen, a tűz közepéből. 5. (Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az időben, hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét; mert ti a tűztől féltek vala, és nem menétek fel a hegyre) mondván: (2 Móz. 19:16;2 Móz. 20:18) 5. (Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az időben, hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét; mert ti a tűztől féltek vala, és nem menétek fel a hegyre) mondván: (2 Móz. 19:16;2 Móz. 20:18) 6. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéből, a szolgálatnak házából. (2 Móz. 20:2;Zsolt. 81:11) 6. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéből, a szolgálatnak házából. (2 Móz. 20:2;Zsolt. 81:11) 7. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. 7. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. 8. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. (3 Móz. 26:1) 8. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. (3 Móz. 26:1) 9. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyűlölnek; (5 Móz. 4:15;5 Móz. 4:16;2 Móz. 20:5;Jer. 32:18) 9. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyűlölnek; (5 Móz. 4:15;5 Móz. 4:16;2 Móz. 20:5;Jer. 32:18) 10. De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják. 10. De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják. 11. Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi. (3 Móz. 19:12;Mát. 5:33;Mát. 5:34) 11. Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi. (3 Móz. 19:12;Mát. 5:33;Mát. 5:34) 12. Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt, a miképen megparancsolta + néked az Úr, a te Istened. (2 Móz. 35:2;2 Móz. 35:3;4 Móz. 15:32;4 Móz. 15:36;2 Móz. 20:10;2 Móz. 20:11) 12. Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt, a miképen megparancsolta + néked az Úr, a te Istened. (2 Móz. 35:2;2 Móz. 35:3;4 Móz. 15:32;4 Móz. 15:36;2 Móz. 20:10;2 Móz. 20:11) 13. Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat. (2 Móz. 23:12;2 Móz. 35:2;3 Móz. 23:3) 13. Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat. (2 Móz. 23:12;2 Móz. 35:2;3 Móz. 23:3) 14. De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémű barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad; (1 Móz. 2:2) 14. De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémű barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad; (1 Móz. 2:2) 15. És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad. (5 Móz. 6:21) 15. És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad. (5 Móz. 6:21) 16. Tiszteld atyádat és anyádat, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; + hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád te néked. (3 Móz. 19:3;Mát. 15:4;Eféz. 6:2;Eféz. 6:3) 16. Tiszteld atyádat és anyádat, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; + hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád te néked. (3 Móz. 19:3;Mát. 15:4;Eféz. 6:2;Eféz. 6:3) 17. Ne ölj. (Mát. 5:21;Mát. 5:22) 17. Ne ölj. (Mát. 5:21;Mát. 5:22) 18. És ne paráználkodjál. (Mát. 5:27;Mát. 5:28) 18. És ne paráználkodjál. (Mát. 5:27;Mát. 5:28) 19. És ne lopj. (2 Móz. 20:15) 19. És ne lopj. (2 Móz. 20:15) 20. És ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanubizonyságot. (5 Móz. 19:16;5 Móz. 19:21) 20. És ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanubizonyságot. (5 Móz. 19:16;5 Móz. 19:21) 21. És ne kívánd a te felebarátodnak feleségét; és ne áhítsd a te felebarátodnak házát, szántóföldét; se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, a mi a te felebarátodé. (2 Móz. 20:17) 21. És ne kívánd a te felebarátodnak feleségét; és ne áhítsd a te felebarátodnak házát, szántóföldét; se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, a mi a te felebarátodé. (2 Móz. 20:17) 22. Ez ígéket szólá az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tűz, a felhő és a homályosság közepéből nagy felszóval, és nem többet; és felírá azokat két kőtáblára, + és adá azokat nékem. (2 Móz. 19:16;2 Móz. 19:20;2 Móz. 31:18;2 Móz. 32:15;2 Móz. 32:16;2 Móz. 32:19) 22. Ez ígéket szólá az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tűz, a felhő és a homályosság közepéből nagy felszóval, és nem többet; és felírá azokat két kőtáblára, + és adá azokat nékem. (2 Móz. 19:16;2 Móz. 19:20;2 Móz. 31:18;2 Móz. 32:15;2 Móz. 32:16;2 Móz. 32:19) 23. És lőn, mikor a szót a setétség közepéből halljátok vala, és a hegy tűzzel ég vala, hozzám jövétek a ti törzseiteknek minden fejedelmével és vénjével; 23. És lőn, mikor a szót a setétség közepéből halljátok vala, és a hegy tűzzel ég vala, hozzám jövétek a ti törzseiteknek minden fejedelmével és vénjével; 24. És mondátok: Ímé az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az ő dicsőségét és nagyságát; és az ő szavát hallottuk a tűznek közepéből; e mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól, és ez mégis él. 24. És mondátok: Ímé az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az ő dicsőségét és nagyságát; és az ő szavát hallottuk a tűznek közepéből; e mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól, és ez mégis él. 25. Most hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tűz minket. Ha még tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk! 25. Most hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tűz minket. Ha még tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk! 26. Mert kicsoda az, az összes halandók közül, a ki a tűznek közepéből szóló élő Istennek szavát hallotta, mint mi, hogy megélt volna? (Bir. 13:22) 26. Mert kicsoda az, az összes halandók közül, a ki a tűznek közepéből szóló élő Istennek szavát hallotta, mint mi, hogy megélt volna? (Bir. 13:22) 27. Járulj oda te, és hallgasd meg mind azt, a mit mond az Úr, a mi Istenünk, és te majd beszéld el nékünk mind, a mit néked mond az Úr, a mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekeszszük. (2 Móz. 20:19) 27. Járulj oda te, és hallgasd meg mind azt, a mit mond az Úr, a mi Istenünk, és te majd beszéld el nékünk mind, a mit néked mond az Úr, a mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekeszszük. (2 Móz. 20:19) 28. És meghallá az Úr a ti beszédetek szavát, a mikor beszéltek vala velem, és monda nékem az Úr: Hallottam e nép beszédének szavát, a mint beszéltek vala hozzád; mind jó, a mit beszéltek vala. 28. És meghallá az Úr a ti beszédetek szavát, a mikor beszéltek vala velem, és monda nékem az Úr: Hallottam e nép beszédének szavát, a mint beszéltek vala hozzád; mind jó, a mit beszéltek vala. 29. Vajha így maradna az ő szívök, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden időben, hogy jól legyen dolguk nékik és az ő gyermekeiknek mindörökké! (Zsolt. 81:14) 29. Vajha így maradna az ő szívök, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden időben, hogy jól legyen dolguk nékik és az ő gyermekeiknek mindörökké! (Zsolt. 81:14) 30. Menj el, és mondd meg nékik: Térjetek vissza a ti sátoraitokba. 30. Menj el, és mondd meg nékik: Térjetek vissza a ti sátoraitokba. 31. Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam néked minden parancsolatomat, rendelésemet és végzésemet, a melyekre tanítsd meg őket, hogy cselekedjék azon a földön, a melyet én adok néktek örökségül. 31. Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam néked minden parancsolatomat, rendelésemet és végzésemet, a melyekre tanítsd meg őket, hogy cselekedjék azon a földön, a melyet én adok néktek örökségül. 32. Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, a mint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se balra. (Péld. 4:26;Péld. 4:27) 32. Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, a mint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se balra. (Péld. 4:26;Péld. 4:27) 33. Mindig azon az úton járjatok, a melyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, a melyet bírni fogtok. 33. Mindig azon az úton járjatok, a melyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, a melyet bírni fogtok.