1. Mert minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bűnökért, 2. A ki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal. (4 Móz. 15:24) 3. És ezért köteles, miképen a népért, azonképen önmagáért is áldozni a bűnökért. (3 Móz. 16:6;3 Móz. 16:16) 4. És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a kit Isten hív el, miként Áront is. (2 Móz. 28:1) 5. Hasonnlóképen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, a ki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szűltelek téged. (Zsolt. 2:7) 6. Miképen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint. (Zsolt. 110:4) 7. Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott + az ő istenfélelméért, (Mát. 26:39;Mát. 27:46;Luk. 22:42;Luk. 22:44) 8. Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet; (Mát. 3:17;Fil. 2:6;Fil. 2:8) 9. És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek, 10. Neveztetvén az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak. (1 Móz. 14:18;1 Móz. 14:20;Zsolt. 110:4) 11. A kiről nékünk sok és nehezen megmagyarázható mondani valónk van, mivel restek lettetek a hallásra. 12. Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. (1 Kor. 3:1;1 Kor. 3:3;1 Pét. 2:2) 13. Mert mindaz, a ki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: 14. Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.