1. És láték annak jobbkezében, a ki a királyiszékben üle, egy könyvet + , a mely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel. (Jel. 4:2;Ezék. 2:9;Ezék. 2:10) 2. És láték egy erős angyalt, a ki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit? 3. És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni. 4. Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem: 5. És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, + Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét. (Jel. 4:4;Jel. 22:16;Ésa. 11:1;Ésa. 11:10) 6. És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és + hét szeme vala, a mi az Istennek hét Lelke, a mely elküldetett az egész földre. (Jel. 4:6;Zak. 3:9;Jel. 1:4;Jel. 4:5) 7. És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülőnek jobbkezéből. (Jel. 5:1;Jel. 4:2) 8. És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek + imádságai. (Jel. 14:2;Jel. 8:3;Zsolt. 141:2) 9. És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket + Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből, (Jel. 14:3;Csel. 20:28;Róm. 3:25;1 Kor. 6:20;1 Kor. 7:23;Eféz. 1:7;Zsid. 9:14;1 Pét. 1:19;Jel. 7:9) 10. És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön. (Jel. 1:6;Jel. 20:6;2 Móz. 19:6) 11. És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer + tízezer és ezerszer ezer vala; (Jel. 7:11;Dán. 7:10) 12. Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást. (Jel. 4:11) 13. Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben + ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké. (Fil. 2:10;Jel. 4:2;Jel. 4:3) 14. És a négy lelkes állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén + leborult és imádá az örökkön örökké élőt. (Jel. 4:6;Jel. 4:8;Jel. 4:4)