1. Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erősségedet, Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem, szent város, mert nem lép te beléd többé körülmetéletlen, tisztátalan! 2. Rázd ki magad a porból, kelj fel, ülj fel Jeruzsálem, oldd ki magadat nyakad bilincseiből, Sion fogoly leánya! (Ésa. 47:1;Ésa. 47:4) 3. Mert így szól az Úr Isten: Ingyen adattatok el, és nem pénzen váltattok meg! (Ezsdr. 1:9;Ezsdr. 1:11;Ésa. 45:13) 4. Mert így szól az Úr Isten: Égyiptomba ment alá népem először, hogy ott bujdossék, és azután Assiria nyomorgatá őt ok nélkül. (1 Móz. 46:6;1 Móz. 46:7;Ésa. 10:5;Ésa. 10:10) 5. És most mit tegyek itt? szól az Úr, hiszen népem elvitetett ok nélkül, és a rajta uralkodók ujjonganak, szól az Úr, és nevem szüntelen mindennap gúnyoltatik. (Ezék. 36:20;Ezék. 36:23;Ezék. 36:24) 6. Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet, ezért ama napon! Hogy én vagyok, a ki mondom: Ímé, itt vagyok! (Ésa. 46:13) 7. Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, a ki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened! (Ésa. 40:9;Ésa. 40:10;Róm. 10:15) 8. Halld őrállóidat! felemelik szavokat, ujjonganak egyetemben, mert szemtől-szembe látják, hogy mint hozza vissza Siont az Úr! (Jer. 6:17;Ezék. 33:2) 9. Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvígasztalá az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet. (Zsolt. 96:11;Zsolt. 96:13) 10. Feltűrte az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását! (Zsolt. 126:1;Zsolt. 126:3;Zsolt. 98:2;Zsolt. 98:3;Ezék. 4:7;Ésa. 9:12;Ésa. 9:17;Ésa. 9:21;Ésa. 10:4) 11. Távozzatok, távozzatok, jertek ki, onnan, tisztátalant ne illessetek, jertek kik közülök, tisztítsátok meg magatokat, a kik az Úr edényeit hordozzátok. (2 Kor. 6:17;Jel. 18:14;Siral. 4:11) 12. Mert ne sietséggel jertek ki, és ne futással menjetek; mert előttetek megy az Úr, és követni fog Izráel Istene! (5 Móz. 16:3;2 Móz. 12:39) 13. Ímé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicső lesz nagyon. (Ésa. 57:15;Jer. 23:5;Jer. 23:6) 14. Miképen eliszonyodtak tőled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt: 15. Akképen ejt ámulatba sok népeket; fölötte a királyok befogják szájokat, mert a mit nékik nem beszéltek volt, azt látják, és mit nem hallottak volt, arra figyelnek. (Ésa. 53:2;Ésa. 53:3;Ésa. 49:6;Ésa. 49:7;Ésa. 51:6;Zsolt. 31:10;Zsolt. 31:12;Zsolt. 22:16;Zsolt. 22:18;Zsolt. 6:3;Zsolt. 6:8;Zsolt. 35:21)