1. Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. 2. Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől; 3. Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok! 4. Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem. (1 Sám. 24:10;1 Sám. 24:13;Zsolt. 35:11) 5. Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem. 6. Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem. (2 Sám. 21:11;2 Sám. 21:23;2 Sám. 13:26;2 Sám. 15:14) 7. Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám. 8. Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela. 9. Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből. 10. Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban. 11. Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban. 12. Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság. 13. Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől: 14. Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm, (2 Sám. 15:31;2 Sám. 16:23) 15. A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben. 16. A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. 17. Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem. 18. Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat. (2 Sám. 15:25;2 Sám. 15:26) 19. Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem. 20. Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent. (2 Sám. 16:22) 21. Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét. 22. A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok. 23. Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. 24. Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. (Zsolt. 37:35;Zsolt. 37:36;Jób. 15:32;Jób. 15:33)