SZENT BIBLIA Károli Gáspár fordítása
ZSOLTÁROK KÖNYVE
59. fejezet
1. Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt.
2. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet! (1 Sám. 19:9; 1 Sám. 19:10)
3. Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
4. Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram! (1 Sám. 20:31; 1 Sám. 20:32)
5. Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és láds meg ezeket! (Zsolt. 7:4; Zsolt. 7:7; Zsolt. 35:23)
6. Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela. (Zsolt. 56:8)
7. Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
8. Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg? (Zsolt. 52:4; Zsolt. 52:6; Zsolt. 57:5)
9. Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet. (Zsolt. 2:4)
10. Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
11. Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását. (Zsolt. 54:9; 1 Sám. 20:15; 1 Sám. 26:10; 1 Sám. 31:2)
12. Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk! (Zsolt. 68:2)
13. Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak. (1 Sám. 24:10)
14. Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik és Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela. (Zsolt. 56:8)
15. Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
16. Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
17. Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. (Zsolt. 5:4)
18. Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem! (Péld. 18:10)