1. Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl. 2. És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken. 3. Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival. 4. Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe. (2 Móz. 12:18;3 Móz. 23:5;4 Móz. 28:16;5 Móz. 16:1) 5. Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek? (Mát. 14:15;Márk. 6:35;Luk. 9:12) 6. Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni. 7. Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset. 8. Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére: 9. Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek? (2 Kir. 4:43) 10. Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren. 11. Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala. 12. A mint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen. 13. Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után. 14. Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendő vala a világra. (Ján. 4:19;Ján. 7:40;Luk. 7:16) 15. Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre. 16. Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez, 17. És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus. 18. És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala. 19. Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének. 20. Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek! 21. Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének. 22. Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el, 23. De jöttek más hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr: 24. Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust. 25. És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide? 26. Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok. 27. Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, + az Isten. (Ján. 6:40;Ján. 6:54;Ján. 4:14;Ján. 5:37;Ján. 8:18;Mát. 3:17;Mát. 17:5;Márk. 1:11;Márk. 9:7;Luk. 3:22;Luk. 9:35;2 Pét. 1:17) 28. Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? 29. Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött. (1 Ján. 3:23) 30. Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz? (Mát. 12:38;Mát. 16:1;Márk. 8:11;Luk. 11:29;1 Kor. 1:22) 31. A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök. (2 Móz. 16:4;2 Móz. 16:15) 32. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret. 33. Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak. 34. Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret! 35. Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. (Ján. 4:14;Ján. 7:37) 36. De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek. 37. Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem. 38. Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak + akaratát, a ki elküldött engem. (Ján. 3:13;Ján. 5:30;Mát. 26:39;Márk. 14:36;Luk. 22:42) 39. Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon. (Ján. 10:28;Ján. 17:12;Ján. 18:9) 40. Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon. (Ján. 6:47;Ján. 3:18;Ján. 3:36;Ján. 5:24) 41. Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá. 42. És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá? (Mát. 13:55;Márk. 6:3;Luk. 4:22) 43. Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között! 44. Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. 45. Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő. (Ésa. 54:13;Jer. 31:33;Jer. 31:34) 46. Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát. (Ján. 1:18;Mát. 11:27;Luk. 10:22) 47. Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak. (Ján. 6:40) 48. Én vagyok az életnek kenyere. 49. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. (Ján. 6:31) 50. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon. 51. Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért. (Ján. 3:13) 52. Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nekünk a testét, hogy azt együk? 53. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. 54. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. (Ján. 4:14) 55. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. 56. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. (Ján. 15:5) 57. A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam. 58. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké. (Ján. 3:13) 59. Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban. 60. Sokan azért, a kik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt? 61. Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat? 62. Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?! (Márk. 16:19;Luk. 24:51;Csel. 1:9) 63. A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet. (2 Kor. 3:6) 64. De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, + a ki elárulja őt. (Ján. 2:25;Ján. 13:11) 65. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki. (Ján. 6:44) 66. Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele. 67. Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni? 68. Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. 69. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. (Mát. 16:16;Márk. 8:29;Luk. 9:20) 70. Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög. 71. Érette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.