1. Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; 2. Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. (2 Sám. 8:3;2 Sám. 8:12;2 Sám. 8:13) 3. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket! (Zsolt. 44:10;Zsolt. 44:11;1 Sám. 31:1;1 Sám. 31:2;1 Sám. 31:7) 4. Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult. 5. A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket. (1 Sám. 31:1;1 Sám. 31:6) 6. Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela. 7. Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket! (Zsolt. 108:7) 8. Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét: (Zsolt. 108:8;Zsolt. 108:14;Zsolt. 110:1;Zsolt. 110:2) 9. Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm. (1 Móz. 49:8;1 Móz. 49:10) 10. Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj! (4 Móz. 24:17;4 Móz. 24:18;2 Sám. 8:2) 11. Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem? (1 Krón. 18:13) 12. Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel? (Zsolt. 18:30) 13. Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló. (Zsolt. 60:5;1 Sám. 31:1;1 Sám. 31:6) 14. Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket. (2 Sám. 10:12;2 Sám. 10:13)