1. Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. (Ésa. 45:7;Ésa. 58:8;Ésa. 58:10;Ésa. 59:9) 2. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. 3. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadott fényességhez. 4. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el. (Ésa. 11:12;Ésa. 43:6;Ésa. 49:18;Ésa. 49:22;Ésa. 66:12) 5. Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága. 6. A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik. (1 Móz. 37:25;Jóel. 4:8;Zsolt. 72:15;Ezék. 27:22) 7. Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem. (1 Móz. 25:13) 8. Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz? (Hós. 11:11;Zsolt. 55:7) 9. Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített. 10. Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad. (Ezsdr. 6:8;Ezsdr. 6:9;Ésa. 49:23;Nehem. 2:8) 11. És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek. (Jel. 21:25;Jel. 21:26) 12. Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak. (Ésa. 41:11;Ésa. 41:12;Zak. 14:16;Zak. 14:17) 13. A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem. (Zsolt. 99:5;Zsolt. 132:7;Siral. 2:1;Ésa. 41:19;1 Krón. 28:2;1 Kir. 5:1;1 Kir. 5:11) 14. És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának. (Jel. 3:9;Ésa. 49:23) 15. A helyett, hogy elhagyott és gyűlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre. 16. És szopod a népek tejét, és a királyok emlőjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene. (Ésa. 49:23;Ésa. 66:11) 17. Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot. 18. Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget. (Ezék. 48:35) 19. Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed, (Jel. 21:3;Jel. 21:4;Jel. 21:23;Jel. 22:5) 20. Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad. (Zak. 14:7) 21. És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre. (Ésa. 4:2;Ésa. 4:3) 22. A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.