1. Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. (2 Sám. 22:5) 2. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize; (Zsolt. 42:2;Zsolt. 42:3;Zsolt. 27:4;Zsolt. 27:5) 3. Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet. (Zsolt. 42:5) 4. Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged. (Zsolt. 69:17) 5. Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet. (Zsolt. 146:2) 6. Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam! 7. Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem; (Zsolt. 16:7) 8. Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem. 9. Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem. 10. Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak. 11. Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. (1 Sám. 31:1;1 Sám. 31:2) 12. A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. (Zsolt. 18:1;Zsolt. 18:3)