1. Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban Boczrából, a ki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, a ki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra. (Ésa. 34:5;Ésa. 34:8;Ezék. 35:6;Ezék. 35:8) 2. Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái? (Jel. 19:13) 3. A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem. (Siral. 1:15;Jóel. 3:13;Jel. 19:13;Ésa. 18:5) 4. Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött. (Ésa. 61:2) 5. Körültekinték és nem vala segítő, s álmélkodám és nem vala gyámolító, és segített nékem karom, és haragom gyámolított engem! (Ésa. 59:16) 6. És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítem őket haragomban, és ontám a földre véröket! 7. Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind a szerint, a mit az Úr velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, a melyet velök cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint. 8. És ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, a kik nem hazudnak: és lőn nékik megtartójok. 9. Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban. (2 Móz. 32:34;2 Móz. 33:14;2 Móz. 33:15;5 Móz. 7:9;2 Móz. 23:20;2 Móz. 23:21;4 Móz. 20:16) 10. Ők pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét, és ő ellenségükké lőn, hadakozott ellenök. (4 Móz. 14:11;4 Móz. 14:22;Eféz. 4:30) 11. S megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, a ki őket kihozá a tengerből nyájának pásztorával? hol van, a ki belé adá az ő szentséges lelkét? (2 Móz. 14:29;2 Móz. 14:30;Zsolt. 77:21;Zsolt. 78:52;Zsolt. 80:2) 12. Ki Mózes jobbján járatá dicsőségének karját, a ki a vizeket ketté választá előttök, hogy magának örök nevet szerezzen? (Józs. 3:15;Józs. 3:16;Nehem. 9:11;Zsolt. 78:13) 13. Ki járatá őket mélységekben, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak! 14. Mint a barmot, a mely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte őket az Úr lelke: így vezérletted népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz! (Agge. 2:5;Zsolt. 143:10) 15. Tekints alá az égből és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tőlem! (5 Móz. 26:15) 16. Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva. (Ésa. 64:7;Jób. 14:21) 17. Miért engedél eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! miért keményítéd meg szívünket, hogy ne féljünk tégedet? Térj meg szolgáidért, örökséged nemzetségeiért! (Zsolt. 81:13) 18. Kevés ideig bírta szentségednek népe földét, ellenségink megtapodták szent helyedet. (Zsolt. 74:7) 19. Olyanok lettünk, mint a kiken eleitől fogva nem uralkodtál, a kik felett nem neveztetett neved.