1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. 2. Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet. 3. Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől. 4. A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket. (Zsolt. 52:4;Zsolt. 52:5) 5. Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek. (Zsolt. 11:2) 6. Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket? 7. Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan. 8. De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet. (Péld. 6:15) 9. És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja. 10. Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét. 11. Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek. (Zsolt. 33:1)