1. Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. 2. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak. (Zsolt. 40:3) 3. Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem. (Zsolt. 42:8) 4. Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet. (Zsolt. 22:3;Jób. 17:6) 5. Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem! 6. Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted: 7. Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene! (Zsolt. 40:17) 8. Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat. 9. Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé. (Jób. 19:13;Jób. 19:17) 10. Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai + hullanak reám. (Zsolt. 119:139;Ján. 7:17;Róm. 15:3) 11. Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik. 12. Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik. 13. A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek. 14. Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel. (Ésa. 49:8) 15. Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből; (Zsolt. 18:17;Zsolt. 18:18) 16. Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem! 17. Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám; 18. És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem! (Zsolt. 102:3) 19. Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem. (Zsolt. 22:12) 20. Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet + és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat. (Zsolt. 35:21;Zsolt. 41:6;Zsolt. 41:9;Zsolt. 42:11) 21. A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék. 22. Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem. (Mát. 27:34) 23. Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá. (Róm. 11:19) 24. Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá. 25. Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket. 26. Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos; (Csel. 1:20) 27. Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg. (Zsolt. 109:15;Zsolt. 109:16) 28. Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el. 29. Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak. (Zsolt. 109:15) 30. Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed! 31. Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. 32. És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál. (Zsolt. 51:18;Zsolt. 51:19) 33. Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek! (Zsolt. 22:27;Zsolt. 70:5) 34. Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg. 35. Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban! (Zsolt. 148:1;Ésa. 49:13) 36. Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. (Zsolt. 51:20) 37. És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.