1. Lőn pedig, hogy mikor a király az ő palotájában üle, és az Úr mindenfelől békességet adott néki minden ellenségeitől, 2. Monda a király Nátán prófétának: Ímé lássad, én czédrusfából csinált palotában + lakom, az Istennek ládája pedig a kárpitok között van. (1 Krón. 17:1;Agge. 1:4;2 Sám. 6:17) 3. És monda Nátán a királynak: Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van. 4. Azonban lőn az Úr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván: 5. Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Házat akarsz-é nékem építeni, hogy abban lakjam? (1 Kir. 5:3;1 Krón. 22:8) 6. Mert én nem laktam házban attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izráel fiait Égyiptomból, mind e mai napig, hanem szüntelen sátorban és hajlékban jártam. (1 Kir. 8:16) 7. Valahol csak jártam Izráel fiai között, avagy szólottam-é csak egy szót is Izráel valamelyik nemzetségének, a kinek parancsoltam, hogy legeltesse az én népemet Izráelt, mondván: Miért nem építettetek nékem czédrusfából való házat? 8. Most azért ezt mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, Izráel felett; (1 Sám. 16:11;1 Sám. 12:;Zsolt. 78:70;Zsolt. 78:71) 9. És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet előtted; és nagy hírnevet szerzettem néked, mint a nagyoknak hírneve, a kik e földön vannak. (2 Sám. 3:18;Csel. 7:45) 10. Helyet is szerzék az én népemnek Izráelnek, és ott elplántálám őt, és lakozék az ő helyében, és többé helyéből ki nem mozdíttatik, és nem fogják többé az álnokságnak fiai nyomorgatni őt, mint + annakelőtte, (2 Krón. 33:8;Jer. 39:1;Jer. 39:9;Bir. 13:1) 11. Attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem az én népem az Izráel felett. Békességet szereztem tehát néked minden ellenségeidtől. És megmondotta néked az Úr, hogy házat csinál néked az + Úr. (Bir. 2:18;2 Sám. 7:12;2 Sám. 7:16) 12. Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát: (1 Kir. 8:5;1 Kir. 8:20;Csel. 2:30) 13. Az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké. (2 Sám. 23:2;2 Sám. 23:5;1 Kir. 5:5;1 Kir. 6:1;1 Kir. 6:9;1 Kir. 6:12) 14. Én leszek néki atyja, és ő lészen nékem fiam, a ki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt + emberi veszszővel és emberek fiainak büntetésével; (Zsolt. 89:27;Zsolt. 89:33;Zsid. 1:5;1 Kir. 11:39) 15. Mindazáltal irgalmasságomat nem vonom meg tőle, miképen megvonám Saultól, a kit kivágék előtted. (1 Sám. 16:1) 16. És állandó lészen a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lészen, és a te trónod erős lészen mindörökké. (1 Kir. 11:29;1 Kir. 11:33;1 Kir. 12:16;1 Kir. 12:20) 17. Mind e beszéd szerint, és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak. 18. Bemenvén azért Dávid király, leborula az Úr előtt, és monda: Micsoda vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elővittél? (1 Sám. 16:11;1 Sám. 16:12) 19. És ez még csekélynek tetszett néked, Uram Isten! hanem ímé szólasz a te szolgádnak háza felől + messze időre valókat; és ez törvény az emberre nézve, Uram Isten! (2 Sám. 7:8;2 Sám. 7:9;2 Sám. 7:13) 20. De mi szükség Dávidnak többet szólani néked, holott te jól ismered, Uram Isten, a te szolgádat? (1 Sám. 16:1;1 Sám. 16:3) 21. A te igéretedért, és a te jóakaratod szerint cselekedted mindezeket a nagy dolgokat, hogy megjelentsd a te szolgádnak. (2 Sám. 7:12;2 Sám. 23:2;2 Sám. 23:5;Csel. 2:30) 22. Ennekokáért felmagasztaltattál, Uram Isten: mert senki sincs olyan, mint te, és rajtad kivül nincsen Isten, mind a szerint, a mint hallottuk a mi füleinkkel. (5 Móz. 4:35;Zsolt. 86:8) 23. Mert melyik nép olyan, mint a te néped, az Izráel, melyért + elment volna az Isten, hogy megváltsa magának való népül, és magának nevet szerezzen, és érettetek oly nagyokat cselekedjék és országodért oly csudálatos dolgokat néped előtt, melyet megszabadítottál Égyiptomból, a pogányoktól és isteneiktől. (5 Móz. 4:7;5 Móz. 4:8;5 Móz. 33:29;Zsolt. 147:19;Zsolt. 147:20;2 Móz. 3:7;2 Móz. 4:22) 24. Mert megerősítetted magadnak a te népedet; az Izráelt, népedül mindörökké; és te voltál, Uram, nékik Istenök. (5 Móz. 7:6;5 Móz. 7:8) 25. Most annakokáért, Uram Isten, a mit szóltál a te szolgád felől, és az ő háza felől, teljesítsd be mindörökké; és cselekedjél úgy, a mint szólottál; (2 Sám. 7:11;2 Sám. 7:15) 26. Hogy felmagasztaltassék a te neved mindörökké, ilyen szókkal: A Seregeknek Ura az Izráelnek Istene, és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó te előtted! 27. Mert mejelentetted a te szolgádnak fülébe, óh Seregeknek Ura és Izráelnek + Istene, ezt mondván: Házat építek néked. Ezért készteté szolgádat az ő szíve, hogy ilyen könyörgéssel könyörögjön hozzád. (2 Sám. 7:4;2 Sám. 7:5;2 Sám. 7:11;2 Sám. 7:23) 28. Most azért, óh Uram Isten, (mert te vagy az Isten, és a te beszéded igazság, és te mondottad ezt a jót a te szolgád felől), (Ján. 17:17) 29. Legyen a te jóakaratodnak áldása a te szolgádnak házán, hogy legyen előtted mindörökké; mert te szólottál, Uram Isten, azért a te áldásoddal áldassék meg a te szolgádnak háza mindörökké.