1. Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, + mint a béresnek napjai? (Jób. 14:15;Ésa. 16:14) 2. A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét: 3. Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra. (Jób. 7:4) 4. Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig. 5. Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed. (Jób. 2:7;Jób. 2:8;Jób. 16:8;Jób. 16:15) 6. Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el. 7. Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót. (Jób. 8:9;Jób. 14:1;Jób. 14:2) 8. Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok! 9. A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé. 10. Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé. 11. Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében. 12. Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem? (Jób. 41:12;Jób. 41:34) 13. Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam: 14. Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem; (Jób. 23:21) 15. Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat. (Jób. 16:20) 16. Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én + életem. (1 Kir. 19:4;Jób. 30:15;Jób. 30:19) 17. Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá? (Zsolt. 8:5) 18. Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt. 19. Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem? 20. Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére. (Jób. 10:14) 21. És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.