1. Monda pedig a főpap: Vajjon így vannak-é hát ezek? 2. Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott, 3. És monda néki: Eredj ki a te földedből és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, a melyet mutatok néked. (1 Móz. 12:1;1 Móz. 12:3) 4. Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, lakozék Háránban: és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta őt e földre, a melyen ti most laktok: (1 Móz. 11:31;1 Móz. 11:32) 5. És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ő magvának ő utána, holott nem vala néki gyermeke. (1 Móz. 12:7;1 Móz. 13:15) 6. Szólt pedig az Isten akképen, hogy az ő magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig. (1 Móz. 15:13;1 Móz. 15:16) 7. De azt a népet, melynek szolgálnak, én megítélem, monda az Isten: és ezek után kijőnek, és szolgálnak nékem e helyen. (1 Móz. 15:14) 8. És adta néki a körülmetélés szövetségét: és így nemzé Izsákot, + és körülmetélé őt nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, és Jákób a ++ tizenkét pátriárkhát. (1 Móz. 17:9;1 Móz. 17:10;1 Móz. 21:2;1 Móz. 21:4;1 Móz. 25:21;1 Móz. 25:26;1 Móz. 29:31;1 Móz. 29:35;1 Móz. 30:5;1 Móz. 30:24) 9. A pátriárkhák pedig irígységből eladák Józsefet Égyiptomba; de Isten vele vala, (1 Móz. 37:4;1 Móz. 37:28) 10. És megszabadítá őt minden nyomorúságából, és ada néki kedvességet és bölcseséget a Faraó előtt, Égyiptom királya előtt, ki őt Égyiptom fölé és az ő egész háza fölé kormányzóul állatá. (1 Móz. 41:38;1 Móz. 41:44) 11. Következék pedig éhség Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt a mi atyáink. 12. Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona, elküldé először a mi atyáinkat. (1 Móz. 42:2;1 Móz. 42:3) 13. És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, és a Faraó megtudá a József nemzetségét. (1 Móz. 45:1;1 Móz. 45:3) 14. És József elküldvén, magához hívatá az ő atyját, Jákóbot, és egész hetvenöt lélekből álló nemzetségét. (1 Móz. 46:27;2 Móz. 1:5;5 Móz. 10:22) 15. Leméne azért Jákób Égyiptomba, és maghala + ő és a mi atyáink; (1 Móz. 46:5;1 Móz. 46:7;1 Móz. 49:33;2 Móz. 1:6) 16. És elvitetének Sikembe, és helyheztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak, a Sikem atyjának fiaitól. (1 Móz. 23:16;1 Móz. 33:19;1 Móz. 50:13;Józs. 24:32) 17. Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék a nép és + megsokasodék Égyiptomban, (1 Móz. 15:16;2 Móz. 1:7;4 Móz. 1:45;4 Móz. 1:47) 18. Mindaddig, mígnem más király támada, ki nem ismeri vala Józsefet. (2 Móz. 1:8;2 Móz. 1:22) 19. Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse, hogy életben ne maradjanak. 20. Akkor születék Mózes, és ékes vala az Isten előtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték. (2 Móz. 2:2;Zsid. 11:23) 21. Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé, és felnevelé őt a saját fia gyanánt. (2 Móz. 2:10) 22. És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben. 23. Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel fiait. (2 Móz. 2:11;2 Móz. 2:12) 24. És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az égyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, a ki bosszúsággal illettetett. 25. És azt gondolá, hogy az ő atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ád nékik szabadulást; de azok nem értették meg. 26. Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek, és inté őket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal? (2 Móz. 2:13;2 Móz. 2:14) 27. De az, a ki felebarátját bántalmazta, elutasítá őt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk? 28. Csak nem akarsz engem is megölni, miképen megöléd tegnap az égyiptomit? 29. E beszédre aztán Mózes elfuta és lőn jövevény a Midián földén, a hol két fia születék. (2 Móz. 2:15;2 Móz. 2:21;2 Móz. 2:22) 30. És negyven esztendő elteltével megjelenék néki a Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala csipkebokornak tüzes lángjában. (2 Móz. 3:1;2 Móz. 3:6) 31. Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson. Mikor pedig oda méne, hogy megszemlélje, lőn az Úrnak szava ő hozzá: 32. Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén, nem meré megnézni. (2 Móz. 3:6;2 Móz. 3:15;2 Móz. 3:16) 33. Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld. (Józs. 5:15) 34. Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Égyiptomban van, és az ő fohászkodásukat meghallgattam, és azért szállottam le, hogy őket megszabadítsam; most azért jőjj, elküldelek téged Égyiptomba. (2 Móz. 3:7;2 Móz. 3:10) 35. Ezt a Mózest, a kit megtagadának, mondván: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldé angyal keze által, a ki megjelent néki a + csipkebokorban. (Csel. 7:27;2 Móz. 3:2;2 Móz. 3:10) 36. Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tévén Égyiptomnak földében és a Verestengeren + és a pusztában negyven esztendeig. (2 Móz. 7:10;2 Móz. 7:12;2 Móz. 7:20;2 Móz. 14:21;2 Móz. 14:28;2 Móz. 15:25;2 Móz. 17:5;2 Móz. 17:6) 37. Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok. (5 Móz. 18:15;5 Móz. 18:18) 38. Ez az, aki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal: ki élő + igéket vőn, hogy nékünk adja; (2 Móz. 20:21;2 Móz. 34:28;2 Móz. 34:32;5 Móz. 32:47;Zsid. 4:12;1 Pét. 1:23) 39. A kinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszíták maguktól, és szívökben Égyiptom felé fordulának, 40. Ezt mondván Áronnak: Csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földéből kihozott, nem tudjuk, mi történt ő vele. (2 Móz. 32:1) 41. És borjúképet csinálának azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak, és gyönyörködének az ő kezeik csinálmányaiban. (2 Móz. 32:2;2 Móz. 32:6) 42. Az Isten pedig elfordula, és adá őket, hogy szolgáljanak az ég seregének; a mint meg van írva + a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza? (Jer. 19:13;Róm. 1:25;Ámós. 5:25;Ámós. 5:27) 43. Sőt inkább hordoztátok a Molok sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek azért titeket Babilónon túl. (3 Móz. 18:21;3 Móz. 20:2;1 Kir. 11:7;2 Kir. 23:10) 44. A bizonyságnak sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, a mint parancsolta az, a ki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára csinálja, melyet látott vala. (2 Móz. 25:40) 45. Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak Józsuéval, mikor birodalmukba vették a pogányokat, kiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől, mind a Dávidnak napjaiig; (Józs. 3:13;Józs. 3:15) 46. Ki kegyelmet talált az Isten előtt, és könyörgött, hogy hajlékot + találhasson a Jákób Istenének. (1 Sám. 13:14;2 Sám. 7:2;1 Krón. 17:1;Zsolt. 132:2;Zsolt. 132:5) 47. Salamon építe pedig néki házat. (1 Kir. 6:1;2 Krón. 3:1) 48. De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja: (1 Kir. 8:27;2 Krón. 6:18) 49. A menny nékem ülőszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye? (Ésa. 66:1;Ésa. 66:2) 50. Nem az én kezem csinálta-é mindezeket? 51. Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképen (5 Móz. 9:6;Ésa. 63:10;Jer. 6:10;Jer. 9:26) 52. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá + lettetek; (Mát. 5:12;Luk. 11:47;Luk. 11:51;Csel. 3:14;Csel. 3:15) 53. Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg. (Csel. 7:38;Gal. 3:19;Zsid. 2:2) 54. Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják vala ő ellene. 55. Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja + felől, (Csel. 6:3;Csel. 6:5;Mát. 26:64;Márk. 14:62;Luk. 22:69;Róm. 8:34) 56. És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani. 57. Felkiáltván pedig nagy fenszóval, füleiket bédugák, és egyakarattal reá rohanának; 58. És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok + pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le. (3 Móz. 24:14;3 Móz. 24:16;Csel. 6:13;5 Móz. 17:7;Csel. 22:20) 59. Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! (Zsolt. 31:6;Luk. 23:46) 60. Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék. (Luk. 23:34;Mát. 5:44)