1. Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha. (Zsolt. 125:1) 2. A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem. (Zsolt. 31:2;Dán. 9:16) 3. Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te. (Péld. 18:10) 4. Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából! 5. Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, és bizodalmam gyermekségemtől fogva! (Zsolt. 22:10;Zsolt. 22:11) 6. Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen. 7. Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam. 8. Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel. 9. Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem! 10. Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak, (Zsolt. 64:6;Zsolt. 64:7) 11. Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa. 12. Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre! (Zsolt. 70:2;Zsolt. 70:4) 13. Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek! 14. Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet. 15. Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom. (Zsolt. 139:17) 16. Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem! (Zsolt. 3:6;Zsolt. 3:7) 17. Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat. 18. Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet. (Zsolt. 18:1;Zsolt. 18:51) 19. Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?! 20. A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket. (Zsolt. 18:1;Zsolt. 18:19;Zsolt. 18:44;Zsolt. 49:16;Zsolt. 80:13) 21. Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem. 22. Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje! 23. Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál. (Zsolt. 63:6;Zsolt. 63:8) 24. Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.