1. Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen? (Zsolt. 80:1) 2. Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol! (Zsolt. 132:13;Zsolt. 132:14) 3. Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen! 4. Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké. 5. Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira. 6. Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel. (1 Kir. 9:7;1 Kir. 9:8) 7. Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették. (1 Kir. 9:3) 8. Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban. 9. Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez? (Siral. 2:9) 10. Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet? 11. Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz! 12. Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette. (Bir. 3:31;Bir. 4:24) 13. Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a + czethalak fejeit a vizekben. (2 Móz. 14:21;2 Móz. 14:22;Ezék. 29:3) 14. Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek. 15. Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat. 16. Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot. 17. Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad. (1 Móz. 8:22) 18. Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet. 19. Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen! 20. Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal. (2 Móz. 24:8) 21. A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet. 22. Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond! 23. Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik! (Zsolt. 137:7)