1. Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. 2. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid. 3. Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek. 4. A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. Szela. (Józs. 2:9;Józs. 2:24) 5. A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat! 6. Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal; (Zsolt. 31:19) 7. Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás; 8. Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal! (Dán. 5:21;1 Sám. 2:7;Dán. 2:21) 9. Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője. (Zsolt. 60:5;Jób. 21:22;Jób. 21:29) 10. Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének. 11. És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak. (Zsolt. 101:3;Zsolt. 101:8)