1. Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. 2. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám. (Zsolt. 18:4;Zsolt. 116:1;Zsolt. 116:2) 3. Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni. (Zsolt. 50:15) 4. Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela. 5. Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok. 6. Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről. 7. Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem: 8. Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró? 9. Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre? 10. Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela. 11. És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott. 12. Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról; (Zsolt. 76:7) 13. És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom. 14. Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten? 15. Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat. 16. Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela. (2 Móz. 12:29;2 Móz. 12:31;2 Móz. 12:41;2 Móz. 12:45) 17. Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának. (2 Móz. 14:21;Józs. 3:16;Józs. 3:17) 18. A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak. 19. Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld. (2 Móz. 9:24;2 Móz. 9:25) 20. Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. 21. Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. (Mik. 6:4)