1. Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire. 2. Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből. (Zsolt. 49:5;Mát. 13:35) 3. A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk, (5 Móz. 4:9) 4. Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett. (Zsolt. 145:4;Zsolt. 145:5) 5. Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat; (5 Móz. 4:9) 6. Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak; 7. Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák. (1 Móz. 18:17;1 Móz. 18:19) 8. Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt. (2 Móz. 32:9) 9. Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján; 10. Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében; 11. Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik. 12. Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején. (2 Móz. 7:10;2 Móz. 8:24) 13. Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt. (2 Móz. 14:21;2 Móz. 14:22;2 Móz. 15:8) 14. Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában. 15. Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből. 16. Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett: (2 Móz. 17:6) 17. Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában; (2 Móz. 17:7) 18. És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint. 19. És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában? 20. Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének? (2 Móz. 17:6) 21. Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen; 22. Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében, 23. És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta. 24. És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik. (2 Móz. 16:14;2 Móz. 16:15) 25. Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget, 26. Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet; 27. És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye. 28. És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül. 29. Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik. 30. Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala: 31. Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá; 32. Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban. 33. Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben. 34. Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék. 35. És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok; 36. És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki. 37. De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez; 38. Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását. 39. Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza. (1 Móz. 6:3) 40. Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?! 41. És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét. 42. Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, amelyen megváltotta őket a nyomorgatótól; 43. Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején. 44. És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat. 45. Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket. (1 Móz. 8:6) 46. Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának. 47. Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel. 48. Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek. 49. Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét. 50. Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté. 51. És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban. 52. Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában. 53. És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger. 54. És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével. (2 Móz. 3:1;2 Móz. 3:12) 55. És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit. (4 Móz. 26:1;4 Móz. 26:53;Józs. 13:7) 56. De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait; 57. Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív. (Ésa. 1:4;Hós. 7:16) 58. Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal. (1 Kir. 14:23) 59. Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá. 60. És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között; 61. Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe. (1 Sám. 4:10;1 Sám. 4:11) 62. És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede. 63. Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg. 64. Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást. (1 Sám. 4:17) 65. Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz; 66. És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok. 67. Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét; 68. Hanem a Júda törzsét választá; A Sion hegyét, a melyet szeret. (Zsolt. 132:13;Zsolt. 132:14) 69. És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált. (1 Kir. 7:1;1 Kir. 7:38) 70. És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból. (1 Sám. 16:1;1 Sám. 16:11;1 Sám. 16:13) 71. A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét. (2 Sám. 7:8) 72. És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel. (2 Sám. 8:15)