1. Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették. (2 Kir. 25:1;2 Kir. 25:10) 2. Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak. 3. Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket. 4. Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak. (Zsolt. 44:14;Zsolt. 80:7;Zsolt. 137:7;Ezék. 25:3;Ezék. 25:6;Ezék. 26:2) 5. Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz? 6. Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; (Jer. 10:25) 7. Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították. (Zsolt. 14:4) 8. Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon. (Ésa. 64:9;Ésa. 64:10) 9. Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért. (Ésa. 48:9;Ezék. 20:22) 10. Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod. 11. Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait; 12. És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram! (Ésa. 65:6;Ésa. 65:7) 13. Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet! (5 Móz. 32:9;5 Móz. 32:13)