1. Mikor leszállott vala a hegyről, nagy sokaság követé őt. 2. És ímé eljövén egy bélpoklos, leborula előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. 3. És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága. 4. És monda néki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, + mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, a melyet Mózes rendelt, bizonyságul nékik. (Mát. 9:30;Márk. 7:36;Luk. 17:14;3 Móz. 14:2;3 Móz. 14:32) 5. Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt, (Luk. 7:1;Luk. 7:10) 6. És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved. 7. És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt. 8. És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomban jőjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. 9. Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi. 10. Jézus pedig, a mikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet. (Mát. 15:28) 11. De mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek + Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában: (Ésa. 49:12;Luk. 13:28;Luk. 13:29) 12. Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása. (Mát. 22:13;Mát. 24:51;Mát. 25:30) 13. És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában. (Mát. 9:29;Mát. 15:28) 14. És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak napa fekszik és lázas. (1 Kor. 9:5) 15. És illeté annak kezét, és elhagyta őt a láz; és fökele, és szolgála nékik. 16. Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget; 17. Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket. (Ésa. 53:4) 18. Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra. (Márk. 4:35;Luk. 8:22) 19. És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy. (Luk. 9:57) 20. És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani. (2 Kor. 8:9) 21. Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat. (Luk. 9:59;Luk. 9:60) 22. Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat. 23. És mikor a hajóra szállt vala, követék őt az ő tanítványai. 24. És ímé nagy háborgás lőn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; ő pedig aluszik vala. (Márk. 4:37;Márk. 4:41;Luk. 8:23;Luk. 8:25) 25. És az ő tanítványai hozzámenvén, felkölték őt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk. 26. És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitűek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lőn nagy csendesség. (Mát. 14:31;Mát. 16:8) 27. Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki. 28. És a mikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngős ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton. (Márk. 5:1;Márk. 5:17;Luk. 8:26;Luk. 8:37) 29. És ímé kiáltának mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt + meggyötörj minket? (Luk. 4:41;2 Pét. 2:4) 30. Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala. 31. Az ördögök pedig kérik vala őt mondván: Ha kiűzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba mehessünk! 32. És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és ímé az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohana, és oda vesze a vízben. 33. A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hírré adának mindent, azokat is, a mik az ördöngősökkel történtek vala. 34. És ímé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék őt, hogy távozzék az ő határukból.