1. Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik: (Mát. 15:32;Mát. 15:39) 2. Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök; (Márk. 6:34;Márk. 6:44) 3. És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülök messzünnen jöttek. 4. Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában? 5. És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét. 6. Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék. 7. Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is. 8. Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral. 9. Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá őket. 10. És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére. 11. És kijövének a farizeusok, és kezdék őt faggatni, mennyei jelt kívánván tőle, hogy kísértsék őt. (Mát. 16:1;Mát. 16:12) 12. Ő pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek. (Mát. 12:39;Luk. 11:29) 13. És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne. 14. De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban. 15. És ő inti vala őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a + Heródes kovászától! (Mát. 16:6;Luk. 12:1;Márk. 3:6) 16. Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk. 17. Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek? (Márk. 6:52) 18. Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é? 19. Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettőt. 20. Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet. 21. És monda nékik: Hogy nem értitek hát? 22. Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse azt. (Márk. 6:56) 23. Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit? (Márk. 7:32;Márk. 7:33;Ján. 9:6) 24. Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat. 25. Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent. 26. És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban. (Márk. 7:36) 27. És elméne Jézus és az ő tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek? (Mát. 16:13;Mát. 16:28;Luk. 9:18;Luk. 9:27) 28. Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül. (Márk. 6:15) 29. És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus. 30. És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felőle. (Márk. 9:9) 31. És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni. (Márk. 9:31;Márk. 10:33;Mát. 16:21;Mát. 17:22;Mát. 20:18;Luk. 9:22;Luk. 17:25;Luk. 24:7) 32. És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdé dorgálni. 33. És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. 34. A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. (Mát. 10:38;Mát. 16:24;Luk. 9:23;Luk. 14:27) 35. Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt. (Mát. 10:39;Mát. 16:25;Luk. 9:24;Luk. 17:33;Ján. 12:25) 36. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? (Mát. 16:26;Luk. 9:25) 37. Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért? 38. Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal. (Mát. 10:33;Luk. 9:26;Luk. 12:9)