PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT MÁSODIK LEVELE
8. fejezet
1. Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a melyet Macedónia gyülekezeteivel közlött. (Róm. 15:25;Róm. 15:26) 2. Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett. 3. Mert, bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sőt erejök felett is adakoznak, 4. Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be őket. (2 Kor. 9:1;Csel. 11:29;Róm. 15:26) 5. És nem a miképen reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak, és nekünk is az Isten akaratjából. 6. Hogy kérnünk kellett Titust, hogy a miképen elkezdette, azonképen végezze is be nálatok ezt a jótéteményt is. 7. Azért, miképen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek. (1 Kor. 1:5) 8. Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam. 9. Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti + az ő szegénysége által meggazdagodjatok. (Zak. 9:9;Mát. 8:20;Luk. 9:58;Fil. 2:6;Fil. 2:11) 10. Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, a kik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta. 11. Most hát a cselekvés is vigyétek végbe; hogy a miképen az akarás készsége, + azonképen a végrehajtás és ahhoz képest legyen, a mitek van. (1 Kor. 16:2;Fil. 2:13) 12. Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, és nem a szerint, a mije nincs. (Péld. 3:28;Márk. 12:43;1 Pét. 4:10) 13. Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; a mostani időben a ti bőségtek pótolja amazoknak fogyatkozását; (2 Kor. 9:12) 14. Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy így egyenlőség legyen; 15. A mint megvan írva: a ki sokat szedett, nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje. (2 Móz. 16:18) 16. Hála pedig az Istennek, ki ugyanazt a buzgóságot oltotta + értetek a Titus szívébe. (2 Kor. 9:15;1 Kor. 16:57;2 Kor. 8:6) 17. Mivelhogy intésünket ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment hozzátok. 18. Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit is, a ki az összes gyülekezetekben dícséretes az evangyéliomért; 19. Nemcsak pedig, hanem a gyülekezetek útitársunknak is megválaszták ebben a jó ügyben, a melyet mi szolgálunk magának az Úrnak dicsőségére és a ti készségetekre; (Gal. 2:10) 20. Óvakodván, hogy senki se ócsárolhasson minket a mi szolgálatunk által való bőséges jótétemény miatt; 21. Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is. (Róm. 12:17) 22. Sőt elküldöttük velök a mi atyánkfiát is, a kinek buzgó voltát sok dologban sokszor kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizodalmánál fogva. 23. Akár Titusról van szó, ő az én társam és ti köztetek segítségem; akár a mi atyánkfiai felől, ők a gyülekezetek követei, + Krisztus dicsősége: (2 Kor. 7:13;2 Kor. 12:18;Gal. 2:1;Róm. 16:7) 24. Adjátok azért szereteteteknek és felőletek való dicsekvésünknek, bizonyságát irántuk a gyülekezetek előtt is. (2 Kor. 7:14)