1. Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. (1 Krón. 15:19;1 Krón. 25:5) 2. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok: 3. Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra! 4. Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Zsolt. 123:3;Zsolt. 123:4) 5. Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember. 6. A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztottak a te kezedtől. 7. Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé. (Zsolt. 86:13;Zsolt. 141:7) 8. A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela. (Zsolt. 42:8) 9. Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek. 10. Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád + terjengetem kezeimet. (Zsolt. 38:11;Zsolt. 143:6) 11. Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela. 12. Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén? (Zsolt. 6:5) 13. Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földjén? 14. De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom: (Zsolt. 5:4) 15. Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem? 16. Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom. 17. Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid + elemésztettek engem. (Zsolt. 42:8;Zsolt. 88:18;Zsolt. 88:19) 18. Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. 19. Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség.