1. Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. (1 Móz. 1:28;1 Móz. 8:17) 1. Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. (1 Móz. 1:28;1 Móz. 8:17) 2. És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; 2. És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; 3. Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat. (1 Móz. 1:29) 3. Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat. (1 Móz. 1:29) 4. Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. (3 Móz. 17:14;5 Móz. 12:23) 4. Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. (3 Móz. 17:14;5 Móz. 12:23) 5. De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. (2 Móz. 21:12;2 Móz. 21:28;3 Móz. 24:17) 5. De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. (2 Móz. 21:12;2 Móz. 21:28;3 Móz. 24:17) 6. A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert. (Mát. 26:52;Jel. 13:10) 6. A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert. (Mát. 26:52;Jel. 13:10) 7. Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon. (1 Móz. 1:28;1 Móz. 8:17) 7. Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon. (1 Móz. 1:28;1 Móz. 8:17) 8. És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván: 8. És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván: 9. Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok. (Ésa. 54:9) 9. Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok. (Ésa. 54:9) 10. És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig. 10. És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig. 11. Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére. 11. Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére. 12. És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van: 12. És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van: 13. Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. 13. Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. 14. És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben. 14. És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben. 15. És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére. 15. És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére. 16. Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van. 16. Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van. 17. És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van. 17. És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van. 18. Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja. 18. Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja. 19. Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld. 19. Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld. 20. Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete. 20. Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete. 21. És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. 21. És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. 22. Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének. 22. Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének. 23. Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét. 23. Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét. 24. Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala: 24. Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala: 25. Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt. (Józs. 17:13;Bir. 1:28) 25. Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt. (Józs. 17:13;Bir. 1:28) 26. Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán! 26. Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán! 27. Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán! 27. Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán! 28. Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig. 28. Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig. 29. És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala. 29. És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala.