1. Azután ugyanezen hónak huszonnegyedik napján egybegyűlének Izráel fiai és bőjtölének, gyászba öltözvén és port hintvén fejökre. (1 Sám. 4:12;2 Sám. 1:2;2 Sám. 23:19;Jób. 2:12;Jóel. 1:8;Nehem. 8:9;Nehem. 8:12) 2. És elválának az Izráel magvából valók minden idegenektől, és előállván, vallást tőnek az ő bűneikről és atyáik hamisságáról. 3. És megállának a helyökön, és olvasának az Úrnak, az ő Istenöknek törvénye könyvéből a nap negyedrésze alatt, negyedrésze alatt pedig vallást tőnek és leborulának az Úr előtt, az ő Istenök előtt. 4. És felálla a Léviták emelvényére Jésua, Báni, Kadmiel, Sebánia, Bunni, Serébia, Báni és Kenáni és kiáltának nagy felszóval az Úrhoz, az ő Istenökhöz. (Nehem. 3:17;Nehem. 7:43;Nehem. 10:14;Nehem. 10:11;Nehem. 12:8;Ezsdr. 2:40;Ezsdr. 3:9) 5. És mondának a Léviták, Jésua, Kadmiel, Báni, Hasabnéja, Serébia, Hódija, Sebánia, Petáhia: Nosza áldjátok az Urat, a ti Isteneteket öröktől fogva mindörökké; és áldják a te dicsőséges nevedet, mely magasabb minden áldásnál és dícséretnél! (Nehem. 7:43;Nehem. 10:4;Nehem. 10:10;Ezsdr. 10:23;1 Krón. 16:36;Zsolt. 41:14;Zsolt. 90:2) 6. Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a földet és mindent a mi rajta van, a tengereket minden bennök valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájoknak, és az égnek serege előtted borul le. (5 Móz. 10:14;1 Kir. 8:27;Zsolt. 148:2;Zsolt. 103:21;Dán. 7:10;Ésa. 40:26;Zsid. 1:14) 7. Te vagy az Úr, az Isten, a ki választottad Ábrahámot és kihozád őt a Káldeusoknak Úr nevű városából, és nevezéd őt Ábrahámnak. (1 Móz. 11:31;1 Móz. 12:1;1 Móz. 15:7;1 Móz. 17:5) 8. És találád az ő szívét hűnek te előtted és szerzél vele szövetséget, hogy adod + a Kananeusok, Hitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Jebuzeusok, Girgázeusok földét, hogy adod az ő magvának; és megteljesítéd beszédeidet, mert igaz vagy te! (1 Móz. 17:5;1 Móz. 15:18;1 Móz. 15:21;1 Móz. 22:12;1 Móz. 22:18;5 Móz. 7:1;5 Móz. 32:4;2 Móz. 3:8) 9. Megtekintéd annakfelette a mi atyáinknak Égyiptomban való nyomorúságát, és az ő kiáltásukat meghallád a Veres tengernél, (2 Móz. 3:7;2 Móz. 14:10;2 Móz. 15:4) 10. És tevél jeleket és csodákat a Faraón és minden szolgáin és földének egész népén, mert tudtad, hogy kevélyen cselekedtek a te néped ellen; és szerzél magadnak nevet, mint e mai napság is van. (2 Móz. 7:10;2 Móz. 18:11;5 Móz. 6:22;Jer. 44:22;Ésa. 63:12;Ésa. 63:14) 11. És a tengert kétfelé választád ő előttök és szárazon menének át a tenger közepén; üldözőiket pedig mélységbe borítád, mint követ a vizekbe. (2 Móz. 14:21;2 Móz. 14:28;2 Móz. 15:19;2 Móz. 5:10;Ésa. 43:16) 12. És felhőnek oszlopában vezetéd őket nappal s tűznek oszlopában éjjel, hogy megvilágítsd nékik az utat, melyen menjenek. (2 Móz. 13:21;4 Móz. 14:14;Zsolt. 78:14;Zsolt. 78:53) 13. És a Sinai hegyre leszállál, s szólál velök az égből, s adál nékik helyes végzéseket, igaz törvényeket, jó rendeléseket és parancsolatokat. (2 Móz. 19:18;2 Móz. 19:20;2 Móz. 20:1;5 Móz. 4:36;Zsolt. 119:39;Zsolt. 119:43;Zsolt. 119:86;Zsolt. 119:142;Zsolt. 19:9) 14. A te szent szombatodat is megjelentéd nékik, és parancsolatokat, rendeléseket és törvényt parancsolál nékik szolgád, Mózes által. (2 Móz. 16:23;2 Móz. 20:8;2 Móz. 31:17) 15. És kenyeret az égből adál nékik éhségökben, és vizet a kősziklából hozál ki + nékik szomjúságokban; és mondád nékik, hogy menjenek be és bírják a földet, melyre nézve fölemelted kezedet, hogy nékik adod. (2 Móz. 16:4;2 Móz. 17:6;4 Móz. 14:30;4 Móz. 20:8;5 Móz. 9:15;5 Móz. 11:31;Zsolt. 105:40) 16. Ők pedig, a mi atyáink, felfuvalkodának, és megkeményíték nyakukat és nem hallgaták parancsolataidat; (Nehem. 9:17;Nehem. 9:29;2 Móz. 32:9;2 Móz. 33:3;2 Móz. 34:9;5 Móz. 9:6;5 Móz. 9:13) 17. És vonakodának engedelmeskedni, és meg nem emlékezének a te csudatételeidről, a melyeket velök cselekedtél, hanem megkeményíték nyakukat, és arra adák fejöket, hogy visszatérnek rabságukba az ő makacskodásukban; de te bűnbocsánatnak Istene vagy, könyörülő és irgalmas, hosszútűrő és nagy kegyelmességű, és el nem hagytad őket. (Zsolt. 130:4;Ezsdr. 9:9;5 Móz. 1:30;5 Móz. 1:32;4 Móz. 14:4;2 Móz. 34:6;Dán. 9:9;Jóel. 2:13) 18. Sőt még borjúképet is csinálának magoknak, és ezt mondják: Ez a te Istened, a ki kihozott téged Égyiptomból, és nagy bosszúsággal illettek téged; (2 Móz. 32:1;2 Móz. 32:6) 19. És te nagy irgalmasságodban nem hagyád el őket a pusztában; a felhőnek oszlopa nem távozék el felőlök nappal, hogy vezérlené őket az úton, és a tűznek oszlopa éjjel, hogy világítana nékik az úton, melyen menének. (4 Móz. 14:14;2 Móz. 13:22;2 Móz. 40:36;2 Móz. 40:38;Nehem. 9:12) 20. És a te jó lelkedet adád nékik, hogy őket oktatná; és mannádat nem vonád meg szájoktól, s vizet adál nékik szomjúságokban. (Zsolt. 143:10;4 Móz. 11:6;4 Móz. 11:9;4 Móz. 11:17;4 Móz. 11:25;4 Móz. 20:2;4 Móz. 20:8;Józs. 5:12) 21. És negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában, fogyatkozásuk nem vala, ruháik el nem nyűttenek és lábaik meg nem dagadának. (5 Móz. 2:7;5 Móz. 8:4;5 Móz. 29:5) 22. Adál annakfelette nékik országokat és népeket, és elosztád ezeket határok szerint és ők elfoglalák Sihón földét és Hesbon királyának földét, és Ógnak, Básán királyának földét. (5 Móz. 1:4;5 Móz. 3:4;4 Móz. 21:21;4 Móz. 21:35) 23. Fiaikat pedig megsokasítád, mint az ég csillagait, és bevivéd őket a földre, mely felől megmondád + atyáiknak, hogy bemennek arra, hogy bírják azt. (5 Móz. 1:10;5 Móz. 7:12;1 Móz. 22:17;4 Móz. 26:1;Józs. 1:11;2 Sám. 24:9) 24. És bemenének a fiak és elfoglalák a földet, és megalázád előttök a földnek lakóit, a Kananeusokat, kezökbe adád őket, mind királyaikat, mind a föld népeit, hogy cselekedjenek velök kedvök szerint. (Nehem. 9:37;5 Móz. 9:6;Bir. 4:23;2 Krón. 28:19) 25. És megvevének erős városokat és kövér földet, s elfoglalának minden jóval teljes házakat, kőből vágott kutakat, szőlős és olajfás kerteket és sok gyümölcsfát, s evének és megelégedének és meghízának, sgyönyörködének a te nagy jóvoltodban. (Józs. 8:1;4 Móz. 13:20;5 Móz. 6:11;5 Móz. 32:15;Jer. 5:28) 26. Makacskodának pedig és pártot ütének ellened, és veték törvényedet hátuk mögé; prófétáidat is meggyilkolák, a kik bizonyságot tőnek ellenök, hogy őket te hozzád térítenék, és nagy bosszúsággal illettek téged. (Nehem. 9:18;Ezék. 20:8;Ezék. 23:35;1 Kir. 14:9;1 Kir. 18:4;1 Kir. 18:13;1 Kir. 19:10;Mát. 5:12;Mát. 23:29;Luk. 11:47;Luk. 13:33;1 Thess. 2:15) 27. Annakokáért adád őket nyomorgatóik kezébe és megnyomorgaták őket; de nyomorúságok idején hozzád kiáltának, és te az égből meghallgatád és nagy irgalmasságod szerint adál nékik szabadítókat, és megszabadíták őket nyomorgatóik kezéből. (Bir. 2:6;Bir. 2:23;Bir. 3:9;Bir. 3:15;Bir. 4:6;Bir. 4:24;Bir. 6:12) 28. És mikor megnyugodtak vala, ismét gonoszt cselekvének előtted, és te átadád őket ellenségeik kezébe, a kik uralkodának rajtok; s midőn ismét hozzád kiáltának, te az égből meghallgatád és megszabadítád őket irgalmasságod szerint sokszor. (Bir. 3:11;Bir. 3:30;Bir. 5:31;Bir. 8:28;Bir. 2:19) 29. És bizonyságot tevél ellenök, hogy visszatérítsd őket törvényedhez; de ők felfuvalkodának s nem hallgaták parancsolatidat, és végzéseid ellen vétkezének, melyeket ha valaki megtart, él azok által; és makacskodva hátat fordítának, s nyakukat megkeményíték és nem engedelmeskedének. (Nehem. 9:26;3 Móz. 18:5;Ezék. 20:11;Zak. 7:11;Hós. 4:11) 30. És mégis meghosszabbítád felettök kegyelmedet sok esztendőkön át, s bizonyságot tevél ellenök lelkeddel, prófétáid által, de nem figyelmezének; annakokáért adád őket a föld népeinek kezébe. (Nehem. 9:32;Ezsdr. 9:1;2 Krón. 24:19;2 Krón. 34:15;2 Krón. 34:16;Jer. 35:15;Jer. 31:3;Zsolt. 36:11;Zsolt. 106:40) 31. De nagy irgalmasságod szerint meg nem emésztéd őket, sem el nem hagyád őket, mert te könyörülő és irgalmas Isten vagy. (Jer. 5:18;Jer. 46:28;Jer. 5:10;Ezék. 20:17) 32. Most annakokáért, oh mi Istenünk, nagy, erős és rettenetes Isten, a ki megőrized a szövetséget és irgalmasságot, ne legyen kicsiny előtted mindaz a nyomorúság, a mely utolért minket, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat, atyáinkat és egész népedet, Assiria királyainak napjaitól fogva mind e mai napig. (Nehem. 1:5;5 Móz. 10:17;5 Móz. 32:18) 33. Hiszen te igaz vagy mindenekben, valamelyek reánk jövének; mert te igazságot műveltél, mi pedig hamisságot cselekvénk! (Nehem. 9:8;Ezsdr. 9:15;Dán. 9:5;Dán. 9:8;5 Móz. 32:4) 34. Hiszen a mi királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem cselekedték törvényedet és nem figyelmeztek parancsolataidra és bizonyságtételeidre, melyek által bizonyságot tettél ő ellenök; (Nehem. 9:26;Nehem. 9:29;Jer. 11:7) 35. És ők az ő országokban s a te nagy jóvoltodban, melylyel megáldád őket, s a széles és kövér földön, melyet nékik adál, nem akartak szolgáid lenni; és nem tértek meg gonosz cselekedeteikből. (Jer. 31:12;Jer. 31:14;2 Móz. 3:8) 36. És ímé mi most szolgák vagyunk azon a földön, melyet a mi atyáinknak adál, hogy ennék annak gyümölcsét és javát, ímé mi szolgák vagyunk azon; (Ezsdr. 9:9) 37. És termését bőven hozza a királyoknak, a kiket fölibünk helyezél a mi bűneinkért, s testeinken uralkodnak és barmainkon az ő kedvök szerint; és mi nagy nyomorúságban vagyunk! (Ezsdr. 4:13) 38. És mindemellett mi erős kötést szerzénk és azt aláírtuk, melyet megpecsételének a mi fejedelmeink, Lévitáink és papjaink. (Jer. 32:10;Jer. 32:14)