1. Felele pedig Jób, és monda: 2. Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél? (Jób. 4:17;Jób. 4:19) 3. Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki. 4. Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon? (Ésa. 45:9;Ésa. 45:10) 5. A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában. 6. A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek. 7. A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat. (Józs. 10:12;Józs. 10:13) 8. A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos. 9. A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait. (Ámós. 5:8) 10. A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul. (Jób. 5:10) 11. Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre. 12. Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel? 13. Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is. 14. Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat? 15. A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz. 16. Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé; 17. A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet. (Jób. 1:19) 18. Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól. 19. Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot? 20. Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet. 21. Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet. (Jób. 1:8;Jób. 2:3;Jób. 23:10;Jób. 23:12) 22. Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt! 23. Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását. 24. A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő? 25. Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót. 26. Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű. 27. Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek: 28. Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem. 29. Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába? (Zsolt. 73:13;Zsolt. 73:14) 30. Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet: (Jer. 2:22) 31. Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem. 32. Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk. 33. Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között! 34. Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem: 35. Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal! (Jób. 9:21;1 Ján. 3:21)