1. Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. (2 Sám. 23:1) 2. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet. (Zsolt. 138:1;Zsolt. 138:2) 3. Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet; (Zsolt. 31:8;Zsolt. 31:9) 4. Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt; (2 Sám. 22:1;2 Sám. 22:51) 5. Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró. (Zsolt. 7:9;Zsolt. 7:12) 6. Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted. 7. Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett. 8. Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét. (Zsolt. 103:19) 9. És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan. (1 Móz. 18:25;Zsolt. 96:13) 10. És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején. (Zsolt. 37:39;Zsolt. 46:2) 11. Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged. (Zsolt. 34:5;Zsolt. 34:6;Zsolt. 36:11) 12. Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit. (1 Kir. 9:3;Zsolt. 76:3;Zsolt. 133:13;Zsolt. 133:14) 13. Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról. (Zsolt. 34:18) 14. Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból; 15. Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban. 16. Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok. (Zsolt. 16:17) 17. Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela. 18. Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenről. 19. Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre. (Luk. 12:6;Luk. 12:7) 20. Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted! 21. Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela. (Zsolt. 10:18)