1. De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát. (Ésa. 8:20;Mát. 4:13;Mát. 4:16) 2. A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! (Ésa. 42:1;Ésa. 42:7;Ésa. 26:19;Ésa. 60:1) 3. Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak. (Zsolt. 126:3;Zsolt. 4:8;Zsolt. 68:13;Zsolt. 119:162) 4. Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján; (Bir. 7:22;Bir. 7:25;Ésa. 10:26;Zsolt. 83:10) 5. Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen; 6. Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, + tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! (Luk. 1:32;Luk. 1:33;Luk. 2:10;Luk. 2:11;Jer. 23:5;Jer. 23:6) 7. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A + seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt! (Ésa. 1:27;Ésa. 37:32;2 Kir. 19:31) 8. Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben, 9. Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva: 10. Téglák omlottak le, és mi faragott kőből építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre! 11. De az Úr ellenök hozza Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja; (2 Kir. 16:9) 12. A Sziriabeliek elől, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. (2 Kir. 15:29;Ésa. 5:25) 13. Hiszen e nép nem tért meg az őt verő Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték; (Jer. 5:3) 14. Ezért kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon. (Ésa. 3:3;Ésa. 3:4) 15. A fő: a vén és a főember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól. 16. Mert e nép vezérei hitetőkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek. (Ésa. 3:13;Jer. 6:14;Mát. 23:13) 17. Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevők, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. 18. Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tűz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sűrű erdőt, és felgomolyg a füst oszlopában. (Ésa. 47:14;Mát. 3:12) 19. A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tűznek eledele lőn: Senki atyjafián + nem könyörül, (Ésa. 13:9;Ésa. 13:10;Jer. 16:6;Jer. 16:9) 20. Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik, (Jer. 19:9) 21. Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.